Jelen állás szerint talán Te lehetsz ma Nyírbátor legeredményesebb, vagy az egyik legeredményesebb sportolója. Magyar bajnok vagy, megnyerted a TOP 24-t, és úgy tudom, ahol elindultál, mindent megnyertél. Minek köszönhető ez az eredményesség?

Tölgyes Dorottya: Nagyon sok munka van mögötte. Többet is edzek, mint a többiek, és persze nagy előnyöm tan, hogy fiukkal edzek.

Pontosan erről akartalak kérdezni, hogy más lehet a stílusod, keményebben játszol, mint általában a lányok?

T D: Nekem nagyon fiús játékom van, hiszen szinte csak fiúkkal edzek, ezért sokkal erőteljesebb is az ütésem.

Hogy érzed magad a fiúk között?

T D: Nagyon jól megvagyunk. Szerintem sokkal jobb ez, mert eleve erősebb labdákat kapok, gyorsabb is a játék. Ráadásul nagyon jól együtt vagyunk. Jó a közösségünk.

Nyilván nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom, hogy egy olyan szakosztály élén állni, mint ez a nyírbátori asztaliteniszszakosztály büszkeséggel tölti el önt. Dorottya ma a magyar asztalitenisz sportban hol helyezkedik el, mit lehet elvárni tőle?

Csekő Sándor: Egyértelműen kijelenthetjük, hogy Dorottya kimagasló tehetség a magyar női mezőnyben.

De ugye nem csak Nyírbátorból nézve.

CS S: Szó nincs róla. Már több, mint két éve vezeti a serdülő magyar ranglistát. Az ifi TOP 24-n is hatodik volt, ott pedig 18 évesek indultak. Ez azt jelenti, hogy ifi szinten is meghatározó játékos. Januártól az európai ranglistán szintén hatodik. Ebből is nyilvánvaló, hogy ő egy nagyon magasan jegyzett játékos. Éppen ezért, ez borzasztó nagy felelősséget jelent számunkra. Ha az ember egy ilyen értéket kap, azt illik megbecsülni.

Hogy bukkant fel Dorottya?

CS S: Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már két éves korától kezdve ismerhettem. A fiamék mellet laktak és a kávéház is átellenben van házukkal. Nagyon gyakran találkoztam vele, már kislányként is és láttam, hogy bánik a labdával. Persze akkoriban az még jóval nagyobb labda volt, konkrétan focilabda. Később láttam, hogy a parkolóban már teniszezgettek is az apukájával.

Csak nem azt akarja mondani, hogy végül ön fertőzte meg a pingponggal?

CS S: Kétségtelen lehet valami igazság abban, hogy Dodót megfertőztük, de ebben vastagon benne volt az apukája is. Az édesapja hobbi pingpongos és rendszeresen lejár a terembe. Ezért aztán kézenfekvő volt, hogy Dodó is felbukkanjon itt. Láttuk, hogy a kisebb labdával is nagyon jól bánik. Megpróbáltuk itt tartani.

Milyen érzés volt, amikor először behívtak a válogatottba, egyáltalán milyen érzés válogatottnak lenni?

T D: Még akkor elég kicsi voltam, de nagyon klassz érzés, nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Fantasztikus volt, hogy mehettem nemzetközi versenyekre. A válogatottal nagyon sok helyre eljutottam már.

Mi a tapasztalatod, mi a különbség a nemzetközi, illetve a magyar mezőny között?

T D: Vannak jóval erősebbek, mint például a románok, a franciák. Ez az élmezőny és sokkal nehezebb ellenük játszani, mint az itthoni ellenfelekkel.

Hogy látod a saját esélyeidet a nemzetközi mezőnyben?

T D: Az európaiakkal fel tudom venni a versenyt, de az ázsiaiakkal már nehezebb, mert másképpen játszák ezt játékot.

Miért nehéz ellenfél egy ázsiai játékos? Annyira más lenne a játékuk, amit egy európai játékos csak nehezen képes lekövetni?

T D: Ők rettentően gyorsak, ráadásul napi hét órákat eddzenek és mi még nem tudjuk felvenni azt a ritmust, amit ők játszanak.

Ehhez képest te mennyit edzel?

T D: Napi3-4 órát.

Emellett hogy tudsz még tanulni? Van rá időd, energiád, kedved?

T D: Magán tanuló vagyok és nagyon sokat segítenek a tanáraim. Megoldom és amikor itthon vagyok, bejárok a suliba is.

CS S: Az az igazság, hogy Nyírbátorban ez az a sportág, amit a legmagasabban lehet művelni. Gondoljunk csak Majoros Bencére, aki az ország legjobb asztaliteniszezője. Tehát vannak Dodó előtt már példák, hagyományok innen a városból. Ezek mutatják, hogy mi igyekeztünk megteremteni a lehetőséget itt Nyírbátorban is. Azért mert valaki távol van az ország fővárosától, ne szenvedjen hátrányt.

Mit tudnak itt önök, amit talán mások nem tudnak, hogy itt időről időre felbukkan egy ilyen tehetség?

CS S: Talán a tudatosságot kell kiemelni, ami ezt a klubot vezérli, már több, mint negyven éve. Náluk a prioritás az utánpótlás nevelés. Nem vitt el bennünket a hév, hogy amikor van egy-két jó gazdasági év, akkor gyorsan csináljunk egy jobb csapatot, megvásároljunk játékosokat, ami jellemzően nagy pénzt visz el, és amikor nincs pénz, akkor minden összeboruljon. Mi inkább azokat az értékeket próbáltuk és próbáljuk megőrizni, ami itt Nyírbátorban van. Gondolok itt a helyi edzőkre, akik szintén a klubból kerültek ki. Tényleg komolyan vesszük azt, hogy ez a klub a nyírbátori embereké, a nyírbátori gyerekeké. Nekünk az a fontos, hogy azok a gyermekek, akik ezt a sportot választották, akkor képesek legyenek kiteljesedni.

Van már következő Majoros Bence, vagy éppen itt ütöget már Dodó utódja is? Persze Tölgyes Dorottya még gyerek, de már látszik, hogy belőle nagy bajnok lehet.

CS S: Való igaz, amit Dodóról gondol. Az említett versenyzők között kell beszélni Molnár Dávidról is, akit kölcsön adtunk Gödöllőre és az extra ligában játszik. Ő is egy nagyon tehetséges és nagyon szorgalmas versenyző. Meglátjuk, hogy neki mi lesz a kifutása. Most fog érettségizni, itt a nyírbátori gimnáziumban.Az már szinte csak tőle függ, hogy milyen utatat választ. Mi, jellemzően 18 éves korig tudunk hátteret nyújtani. Egy idő után emelni kellene a tétet. Nem zárkózom el előle, egyébként meg azon vagyok, hogy minél jobban toljuk ki ezeket a határokat. Meggyőződésem, hogy itt egy komplex csapatmunka eredménye, hogy valaki magas szintre jut és ebben elsősorban szülő van benne. Otthon kell biztosítani a szerető, megértő hátteret, amivel a holtpontokon is áttudja segíteni a gyereket. Azután van egy olyan edzői stáb, egy olyan partneri hálózat, amivel technikailag, taktikailag fejlődni tud. Valamint kell hozzá olyan gazdasági háttér, ami eljuttatja a megfelelő versenyekre. Itt csak a hazai versenyekről beszélek, mert szerencsére a nemzetközi versenyekre már a szövetség biztosítja feltételeket.

És akkor még nem beszéltünk a felszerelésekről, a táplálkozásról…

CS S:..igen nagyon összetett dolog menedzselni ezeket a játékosokat. Gondoljon csak bele, hogy itt is természetesnek kellene lenni, hiszen élsportról beszélünk, a pszichológusi segítségnek.

TOP 24-t is, magyar bajnokságot is nyertél. Melyik volt a nehezebb?

T D: A magyar bajnokságon csak egy szettet buktam, az valamennyivel azért volt könnyebb, mert kevesebb meccset játszottam. A TOP 24 második napjára lebetegedtem, ezért egy kicsit az nehezebb volt.

Van-e rajtad nyomás, amikor egy versenyen elindulsz, hiszen ma már mindenki győzelmet vár tőled?

T D: Persze, hogy érzem, hogy már vannak elvárások. Lehet, ezt nem veszik észre, de ez nagy teher.

Van valami módszered, hogy leküzd ezt a terhet és képes legyél „lazán” az asztalhoz állni?

TD:  Nincs különösebb módszerem. Játszok, ahogy tudok és igyekszem kihozni magamból mindent. Én is nyerni akarok és ez sokszor elég.

Mit gondolsz, meddig érdemes neked Nyírbátorban maradni?

TD: Szerintem 18-19 éves koromig itt tökéletes lesz. Sanyi bácsi mindent megad nekem. Vannak edzők, edzőpartnerek. Jó itt most még. Nagyon fontos, hogy jó edzőm legyen, aki ha szűkséges szigorú is velem.

Az edzőtáborokban mi a más az itteniekhez képest, vannak-e új dolgok?

T D:  Ha Budapestre megyek, akkor a felnőtt női válogatottal is edzhetek és arra mindenképpen jó, hogy megérzem a „lányos” játékot is.

Ha a teljes magyar női mezőnyt nézzük, szerinted hol van a helyed?

T D:  Ezt nehéz megtippelni, de úgy érzem, hogy az első húszban lehetek.

Milyen eséllyel indulnál a magyar felnőtt bajnokságban?

T D: Van sansza, hogy pár fordulót mennék.

Mit gondolsz, mikor leszel felnőtt bajnok?

T D: Szeretnék olyan 18 éves koromra bajnokságot nyerni. Tudom, hogy nagyon keményen kell dolgozni érte, de rajtam nem fog múlni.

Adtál magadnak három és fél évet?

T D: Persze, de elégedett leszek, akkor is, ha csak húsz évesen nyerem meg.

Soha nincs olyan pillanat, amikor földhöz akarod vágni az ütőt?

TD: Néha előfordulhat. Ha az elmúlt hónapomat nézzük, akkor nem volt egy szabad hétvégém sem. Ilyenkor egy-egy pillanatra azt érzem, hogy elegem van. Nem jut idő a barátokra, nem volt pihenő idő. Szerencsére ez azért ritka. Végülis ez az életem.