Az, hogy milyen hely egy település sok nagy és ezernyi apró dolog meghatározza. Az, hogy mennyire érezzük magunkat otthon, komfortosan, sokszor az apró nüanszokon múlik. Egy találkozás rég nem látott ismerőssel, vagy egy rácsodálkozás egy virágzó fára valamelyik téren, sétányon, vagy az ember tükörképe egy tóban, mind olyan - bár hétköznapi, szokványos - s mégis biztonságos és és kedves helyzet, amire általában is vágyunk. S pont ilyen, amikor egy parkban, téren, vagy akár a tóparton hallunk egy halk zeneszót, dallamat, ami lehet még pcit bizonytalan is, már tudjuk, jó helyen járunk. Egy zeneszerető városban, ahol sokan vannak a zenélésben is járatos emberek, s évtizedek ótan nőnek fel a gyerekek. Beoltva kultúrával, a zene szeretetével, járatossá téve a dallamok világában. S mindennek alapvető és meghatározó helyszíne a város 50 éve alapított Zeneiskolája. Egy fanatikus és megszállott ember és követői a fél évszázad alatt nem csak zeértő emberek sokaságát tanították az iskolában, de egy fantasztikus - klasszikus - kulturális atmoszférát is teremtettek Nyírbátorban. Tulzás nélkül lehet állítani, hogy a nyírbátori zenekultúra még mindig nemzetközi hírű, miközben talén éppen napjainkban kezdődött el ismét ennek a valamikori hírnévnek a lassú visszaépítése.