A vérünkben van a segítség. A magyarországi vérkészlet biztosításához naponta 1600-1800 önkéntes véradó jelentkezésére van szükség, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű vérkészlet rendelkezésre álljon – mondja a Magyar Vöröskereszt, amely szervezet ennek érdekében országszerte véradó eseményeket rendez. A Nyírbátori Vöröskereszt minden hónapban tart véradásokat. Jelen van a város életében, oktatási intézményekben, a cégek és a civil szervezetek életében is. Ugyanakkor vannak olyan elhivatott hétköznapi hősök, önkéntes véradók, akik szerepet játszanak, hogy ez a mozgalom hatékony legyen.

A Véradók napi rendezvényen, az Országházban 2025. november 27-én a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége Kovács Sándorné Papp Melinda részére a Véradó mozgalomért kifejtett tevékenységéért emlékérmet adományozott. Polyák Dézi kérdezte a kitüntetettet.

Melinda, hányszor nyújtottad segítségül a karodat?
Pontosan 43-szor.
Mi volt az első alkalom, ami miatt a véradáson elgondolkodtál?
A férjem bátyjának volt egy műtétje, ahol megszólították a családot, hogy segítsünk véradással. A férjem szívbeteg, ő nem tudott elmenni, és akkor gondoltam egyet, hogy a családot képviselve akkor én beugrok. Érdekes módon azóta ott ragadtam. 
Ilyen egyszerűen ment, hogy csak „beugrottál”? Volt-e benned a tűszúrástól való félelem?
Nem volt bennem félelem, inkább azt mondanám, hogy egy nagyon jó érzés volt, amikor az első véradáson túl voltam. Az, hogy segíthettem, és pont egy családtagnak. Onnantól kezdve rendszeres véradó vagyok.
Tudsz mondani néhány okot, miért érdemes vért adni?
Rögtön segítünk három emberen. Egy szűrésen is részt veszünk. Meg át tudjuk adni ezt a mintát a következő generációnak. Járok véradással kapcsolatos előadásokra, ott is hallottam, hogy mi nem gondolunk abba bele, amikor az emberek a kórházi ágyon fekszenek, és sokan azért imádkoznak, legyen véradó, és ők is sorra kerülhessenek a műtétre. Az elmúlt időszakban nagyon sokszor el kellett halasztani a műtéteket a véradók hiánya miatt.
Te mit teszel meg annak érdekében, hogy folyamatosan tudj vért adni? 
Én próbálok egészségesen élni. Sportolok, mozgok, olyan ételeket viszek a szervezetembe, hogy ne legyenek hiányaim – például vas hiány vagy különböző olyan dolgok, ami miatt nem veszik le a vért. Próbálok megfelelően inni, ne legyen se sűrű, se híg a vérem. Én azt gondolom, hogy mindent összevetve úgy élek, hogy jó véradó legyek, és erre nagyon büszke vagyok, mert még egyszer sem zártak ki a véradásból.
Hányszor adhat vért egy nő egy évben?
Négyszer, 56 napnak el kell eltelni a véradások között, a férfiak ötször.
Mit jelent az életedben a sport? 
A sport nekem tulajdonképpen a napi gyógyszerem. Elmúltam már 66 éves, és még nem szedek semmiféle gyógyszert, sem vérnyomáscsökkentőt.
De! A csodakapszulát, a sportot.
Igen, így is nevezhetjük.
Miben teljesedik ki a sportolás?
Járok edzésre heti szinten kétszer-háromszor, biciklizek, úszok, síelek, nagyon szeretek táncolni, úgyhogy minden nap megtalálom a mozgásformámat.
Az egészséges étkezést is említetted.
Igen, minden nap főzök. A tartós élelmiszereket nem fogyasztjuk, hanem mindent, az alapanyagokat megtermeljük otthon a kertben.
Hogy kerültél szorosabb kapcsolatba a Magyar Vöröskereszttel?
2011 óta dolgozok a Nyírbátori Polgármesteri Hivatalban, és akkor dr. Fülöp Enikő megszólított, lennék-e olyan kedves, hogy az alapszervezetnek az éves tagdíjat összeszedjem. Az akkori létszám kibővült. Mindig próbáltam minden kollégámat rávenni arra, hogy ha véradáson nem vesznek részt, akkor legalább a tagdíjjal segítsenek. Ez nem egy nagy összeg, felnőtteknél 1000 forint egy évre.
Hogyan sikerült toborozni újabb és újabb véradókat?
Mindig megpróbálom megkeresni az egyénekhez az odavezető utat, mivel tudnám őket meggyőzni. Nem csak a saját példámmal, hanem azzal, hogy bárki kerülhet nehéz helyzetbe, hogy maga vagy a hozzátartozója beteg lehet.
Volt-e olyan más alkalom, amikor még irányított véradásra jelentkeztél?
Igen, többször is voltam ilyenen, a saját testvéremnek is többek között. Ilyenkor az ember szíve meg a gyomra is összeszorul, de egy jó szó elég ahhoz, hogy minél több embert sikerüljön toborozni.
Úgy érzem, hogy szívügyednek tekinted az utánpótlás nevelést is.
Igen. Az egy jó érzés, amikor leadod a véredet, felfrissül a szervezeted, és az a tudat, hogy segíthettél három embernek. Ha megnézzük a nagy véradókat, akik 100-150-szer nyújtották karjukat, hány ember életét segítették. Ezenkívül gyógyszerkészítményeket is és nagyon sok mindent abból állítanak elő. Próbálok minden hónapban vinni egy új embert, többé, kevésbé sikerül, és mindig kérem őket, hogy próbálják meg átadni ők is a családban, a gyerekeknek. Már olyan is volt, hogy a legutolsó 2025-ös véradáson egy fiatalember elkísérte a feleségét. Ő nem töltött ki jelentkezési lapot, és kérdeztem, mi az oka, hogy ő nem akar vért adni. Azt mondta, még soha nem adott, mert nagyon fél, és sikerült rábeszélni. Rápirítottam, hogy egy fiatalember ne féljen ennyire a tűtől.
Elismerte ezt a munkát a Magyar Vöröskereszt. Rendszeres véradó vagy, bekapcsolódsz a véradások szervezésébe, a hivatalban is végzed ezt a segítő munkát, mi minden van még e mögött?
Ez nemcsak annyiból áll, hogy vért adok, és embereket toborzok, hanem a magánéletben is segítek. Karácsonykor keresek egy-két olyan családot, akit az én körülményeimhez képest még tudok segíteni. Csak ezek a dolgok csendben történnek, és nem is azért csináljuk, hogy ezt a külvilág felé kivetítsük.
Mikor jön el az emberben az a pont, amikor érzi, hogy az ő segítsége, ha képes erre, akkor az fontos és jó?
Amikor a családját éri valamilyen baj, akkor gondol bele igazán. Próbálom majd az unokáimat is bevonni, hogy ők ezt tovább vigyék. Látom, nem győzik a vért toborozni, állandóan van felhívás, hogy irányított véradásra lenne szükség. Csak korlátozott a véradások száma. Amiket hallottam az Országházban, a beszédekben, ott azért úgy az embernek a lelkére hatottak igazán.
Mi volt az, ami neked a lelkedig ért?
Amikor elmondták, hogy a műtéteket el kell halasztani, mert nincs vér. Én például nem vagyok orvos, nem tudok segíteni, de azzal tudok, hogy oda tartom a kezemet, és adok vért.
Közösségként tekintesz a véradókra?
Igen, mindenképpen. Bármi olyan gond van, hogy egy családnak segíteni szeretnénk, a területi vezetővel Fodor Judittal jól lehet kommunikálni, és mindenben partner. Új barátságok, új ismertségek alakulnak ki, és szerintem ez ugyanúgy összehozza az embereket, mint a sport.

 Az interjú az alábbi videóban megtekinthető: