Ami a rendszerváltozás előtt csak mint nyomokban fellelhető, de a valós fenyegetést csak a jövőre nézve jelentő kábítószer fogyasztás elterjedése napjainkra széles körben jelenlévő veszély lett.  Korábban legfeljebb, mint útvonal volt érintett hazánk a kábítószer piacon. Ma pedig a kőkemény valóság, hogy mi magunk is piac lettünk. Kapható már Magyarországon is minden. A legkeményebb drogok mellett a házilag kevert herbáltól minden kapható és fellelhető és tömeges a fogyasztása. Nálunk éppen úgy vannak rabjai a heroinnak, mint ahogy a világ bármely más részén is és nálunk is pont annyira mindennapos, bár talán nem annyira tömeges a kokain, mint ahogy valamikor a filmekben. Nem kell tulzottan keresgélni, hogy egy-sok adag bármihez (csak kábítson, repítsen, lebgtessen)  jusson az ember fia-lánya és persze gyermeke is. Kis tulzással, tíz éven felül bárhol, bárki potenciális fogyasztó. És fogyasztanak is. Sokan. S ugyan van ilyen-olyan program, de kétségtelenül legfeljebb csak fékezni, lassítani lehet a terjedést,a vágyott megfékezéstől, csökkenéstől még messze vagyunk. Ha jól körülnézünk, konkrétan akár mellettünk is felfedezzük a gyakori fogyíasztás  nyomait és eredményeit.

Most egy új szervezeti forma próbál segíteni, a helyzeten javítani, még inkább megelőzni. Pedagógusok, védőnők, családsegítők, szociális munkások, rendőrök egy új szervezetben a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumban rugaszkodnak a sziszifuszi munkának. Hogy az eredmény mi lesz azt nem tudhatjuk. Csak drukkolhatunk és persze segíthetünk. Mert, akár érint, akár nem érint bennünket közvetlenül, a mi ügyünk is ez. Ezért is sajnálkozhatunk, hogy valahogy a nyírbátorban működő egyházak képviselői valamiért nem tudták személyes jelenlétükkel erősíteni ezt az összefogást.