„Nekünk az a dolgunk, nap, mint nap azért kelünk fel, hogy ezekre most keletkezett gondokra megoldást találjunk. A város nem megy tönkre, ezt garantálhatom. Ezt meg fogjuk oldani. Azt most nem tudom, hogy ez mennyire csak rajtunk múlik, vagy kapunk hozzá állami segítséget. Mi úgy tervezünk, hogy bármi áron túl fogjuk élni, de rengeteg a bizonytalanság.” Ezeket a mondatokat Máté Antal polgármester mondta, jelezve a helyzet súlyosságát, de egyúttal a városvezető eltökéltségét is. A riporter Nagy Miklós

Az infláció és a drasztikus energiaárak alaposan megtépázták és megtépázzák a város költségvetését, de van olyan vélemény is, hogy a következő év, még ettől is nehezebb lesz. Ön hogy számol, ha 2023-ra tekint?

Ugyan még nem pontosan látszanak a következő év kihívásai, de azzal kalkulálunk, hogy több nehézséget hozhat, mint az idei év és azt is elmondhatjuk, hogy sokkal több lehet majd a kockázat és a bizonytalanság, mint ebben az évben volt. Már ebben az évben is nagyon megdrágult a működtetési kiadásunk, de drágultak a beruházásaink is, de látszik, hogy – szinte – eltörpül a következő évhez képest. Mondom ezt még akkor is, ha ma már azért talán nem látszik annyira borúsnak a helyzet, mint amilyennek látszott két hónappal ezelőtt. Ugyanakkor ezzel együtt sem létezik olyan forgatókönyv, amellyel Nyírbátor jövő évi költségvetése nullára kihozható lenne.

A két hónappal ezelőtti szörnyű helyzet javulása a távhőtámogatásból következik, vagy történt valami más is?

A távfűtés támogatásáról annyit kell tudni, hogy a támogatás kifejezetten csak 2022-re szól. A rendelet szerint, csak ezt az évet finanszírozza a kormány. Jövőre ezt módosítják. Ami tehát a távhő költségeket illeti, pont, hogy nem megnyugtató a helyzet a jövő évet illetően. Már csak az idei két hónap is többszáz milliárd Ft plusz kiadást jelentett az államnak. Most nem a távfűtés a kulcskérdés, mert ez nem rajtunk múlik. Horrorisztikusan fix áron kapjuk hozzá a gázt, a hivatal is fix eladási árat alkotott meg, amin eladjuk a fűtési energiát és a kettő között van egy nagy mínusz, amivel mi semmit nem tudunk kezdeni. A lakossági árat nem lehetett emelni. A veszteség az önkormányzat cégének a vesztesége. Ha ez a veszteség nagy összegű, akkor egy ilyen kis önkormányzat, már csak ettől is tönkre mehet.

A távfűtés tehát jövőre lehet komoly gond. Amúgy az idei évet, költségvetésileg hogy zárja majd a város?

A korábbi években képződött tartalékaink teljesen kimerülnek. Az év második felében felmerült többlet költségek (energia, veszteség finanszírozás) elvitték, viszik a megtakarításainkat. Ez azt jelenti, hogy nulla tartalékkal indulunk a jövő évben.

Korábban beszéltünk arról, hogy református iskoláért kapott 650 millió forintot mindenképpen szeretné megőrizni.

Az már nincsen.

Évvégén üres lesz a kassza?

Év végére egy forintunk nem marad. Persze még mindig reménykedünk valamennyivel több iparűzési adóban, de ez nem éri el a 100 millió forintot. Annyi forrásunk marad, hogy január elsején nem lesz egészen üres a kassza, a forgó-működő költségeinket ki tudjuk fizetni, de a többszáz milliós tartalék, ami volt, az elpárolgott.

Annak ellenére, hogy már október közepétől jelentős korlátozásokat vezetett be a város, s intézmények működését szüntettek be, de másokat pedig korlátoznak, A kulturális Központ is csak alkalmanként tart programokat.

Igen, s mégis horribilis az energiaszámla. Hiszen a felsoroltak mellett rengeteg intézményünk működik és ez óriási gázszámlát jelent. Nem a Városházára gondolok, mert itt alapvetően megújuló energiával fűtünk, de az óvodáink, a szociális intézményeink, a bölcsőde mind olyan épületek, ahol nincs hőmérsékletcsökkentés, ott nekünk fűteni kell. A gázszámla október 1-től majdnem tízszerese a korábbinak. Amikor februárban megalkottuk a költségvetést, még nem lehetett ezekkel az árakkal számolni és így erre fedezetünk sem volt. Akkoriban senki nem számolt azzal, hogy 100 Ft-os gázárból 1200 Ft-os ár lesz.

Ismét felvetem, amit már többször is, hogy mindenképpen be kell zárni, illetve korlátozni bizonyos helyi kulturális lehetőségeket, miközben így is-úgyis elmegy majd a pénz, miközben kevésbé tehetős önkormányzatok is vannak, ahol még hamarabb elfogynak a költségvetési tartalékok és az államnak mindenképpen be kell avatkoznia?

Rengeteg polgármesterrel beszélek, máshol sincs pénz…

Arra célzok, hogy máshol még ennyi pénz sincs, mint Nyírbátorban.

Ez így tévedés. Szerkesztő úr is ugyanabba a hibába esik, amibe az a városi lakos, aki az utcán azt mondja nekem, hogy Nyírbátorban sokkal több a pénz, mint máshol. Nem tudom, hogy ezt honnan veszik. Nézzük meg alaposan! A magas iparűzési adó a magyar államnak jó. Az iparűzési adónak több, mint felét elviszik, a másik felére hivatkozva, nem ad pénzt a gyermekétkeztetésre, a közvilágításra, a hivatal működtetésére, azzal, hogy oldjuk meg, amiből tudjuk. Nos tehát az iparűzési adóbevételünkre hivatkozva az állam nem ad pénzt, amire kellene, mert kötelező feladattá tette, hiszen jogszabály alapján az óvodás gyerekek 95 százaléka ingyen étkezhet, de csak részben finanszírozza az állam és a többit oldjuk meg mi. Ilyen az idősotthon ellátása, az óvodai nevelés, szociális feladatok, a kultúra, a könyvtár működtetése. Ehhez töredék pénzt kapunk. Miközben a következő évre, a 2 milliárdos iparűzési adóból 750 milliót, szolidarítási címszóval fizessünk be az állami költségvetésbe. Ezért mondom, hogy nem vagyunk jobb helyzetben, mint Mátészalka, vagy Kisvárda, ahol az egy főre jutó iparűzési adója valamivel alacsonyabb, mint nálunk. 5-10 éve nagyon nagy előnyünk volt ebből. Csak a kormány ezt a pénzt „lenyúlja”, elveszi.

Ez azzal kezdődött, az volt az indok, hogy elvitte az iskolákat. Ma már láthatjuk, hogy hová vezetett. Az állami lenyúlás évről évre nő. Mi 40 millióval kezdtük hat éve és most 750 millió forintot visz el az állam. Az iparűzési adóból mi semmit nem tudunk félretenni. Amit mi fejlesztünk, beruházunk, annak az anyagi alapját ingatlanok értékesítéséből teremtjük elő. A város ösztönzi a beruházásokat és befektetőknek adunk el telkeket. Most a megnövekedett költségek miatt átfordulunk mínuszba. Ebből a szempontból egy vidéki kistelepülés sokkal könnyebb helyzetben van. Náluk megvalósítható, hogy átálljanak az egyszem óvodájukban a fafűtésre. Mi ezt nem tehetjük meg.

Kétségtelen, hogy a „kívülállónak” is ideje reálisabban nézni a város helyzetét.

Igen. Le kell szállni a földre. Rengetegen mondják, hogy miért zárjuk be a fürdőt, amikor van pénze a városnak. Ha működtetnénk a fürdőt, az plusz még 400 millió forint költséget jelentene.

Végül persze itt is mínusz lesz, csak később, más településeken ez már korábban bekövetkezik és ezt csak az állam tudja finanszírozni.

El kell olvasni a belügyminiszter levelét. Pont ezt akarja elérni az állam. Előbb költsünk el minden pénzt, zárjunk be mindent, emeljük a díjakat, vezessünk be minden lehetséges adót és adjuk el a vagyont. Ha ez még mindig nem elég, akkor esetleg beszélgethetünk arról, hogy ad-e az állam plusz pénzt. De ígéretet nem tudnak tenni, mert egyelőre nincs állami forrás sem. Ez a belügyminisztériumi rövid üzenet lényege. Nézem a híradót. Az önkormányzatokat az állam 500 milliárd forintból finanszírozza. A tegnapi híradóban a miniszter bejelenti, hogy kommunikációra 54 milliárd forintot költött. Ez az önkormányzatok finanszírozásának 10 százaléka. Ha ezt mindenki megkapná, majdnem egyenesbe kerülhetnénk. Ha pedig még azt is figyelembe vesszük, hogy közben még van legalább 20 százalék infláció is, de az önkormányzati pénz egy forinttal sem nő, akkor azért lehetek dühös.

Van 3000 önkormányzat. Egyformán kilátástalan helyzetbe kerültek, vagy kerülnek. Miért nem fognak össze? Elég komoly erő lenne.

Nagyon sokan félnek, nagyon sokan reménykednek. Az elmúlt időszak politikája alaposan megnevelt bizonyos politikai szereplőket, hogy mit szabad és mit nem szabad. Az elmúlt hónapokban rengeteg önkormányzati rendezvény volt, ahol lehetett érveket ütköztetni. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány polgármester állt fel mellettem, amikor elmondom a véleményemet és érveimet. Ha van egy nyolcvan fős tanácskozás, akkor maximum, ketten merik felvállalni. Amikor azt az egyszerű kérdést tettem fel, hogy vajon miért nem adják vissza a gépjárműadót, hiszen vége a Covidnak. Emlékszünk, a miniszterelnök személyesen mondta, hogy ezt csak addig veszik el ameddig a Covid tart. Persze, hogy azt mondják, az csak átengedett adóbevételünk volt. És egyébként is van itt mindig valami baj. Vannak olyanok, akik még akkor is reménykednek, amikor már rég nincs értelme,  mások pedig annyira félnek, hogy nem merik felvállalni az ütközést.  Van pár önkormányzati vezető, aki kiad nyilatkozatokat, közös állásfoglalást…

Aminek az eredménye nulla. Ez a helyzet azt is jelenti, hogy a ciklus gazdasági programját is el lehet felejteni?

Az egészen bíztos, hogy muszáj lesz átértékelni a program egy részét. Az nem kérdés, hogy mire van szűksége a városnak. Ez nem változik azzal, hogy most pénztelenek vagyunk. Itt csak az a kérdés, hogy forrást honnan és milyen ütemben fogunk a célok megvalósításhoz találni. Nem kell tehát új, vagy más program, de az időbeni megvalósulás az egészen biztosan változni fog.  Egyébként nagyban függ a mi programunk megvalósítása attól, hogy mikor és hogyan sikerül Magyarországnak megegyezni az EU-val. Hiszen már most van három nyertes pályázatunk és kétszer annyi vár elbírálásra. Ha még a helyreállítási alapból is kap az ország, akkor arra a forrásra is tudunk majd pályázni.  A jövőbeni elképzeléseinket nem szabad feladni, de közben arra is ügyelni kell, hogy addig se menjünk tönkre. Nem engedtük el a  lakásfejlesztésre vonatkozó elképzelést, nem engedtük el az idősek lakóparkjára vonatkozó elképzeléseinket sem, de ezeket már inkább befektetői eszközökkel szeretnénk megoldani.

Ezekkel a helyi korlátozásokkal, a tervek szerint mennyi megtakarítással számolnak?

Év végéig kb. 150 millió forintot tudunk így megtakarítani.

Mi lesz a közvilágítással? Lesznek sötét időszakok?

A közvilágítást korszerűsíteni fogjuk, erre már most elkülönítettük 100 millió forintot, de még más forrást is bevonunk és a jövő év elején elkezdjük a munkát. Ha ez sikerül, akkor lehet, hogy jövőre sem kell azon gondolkodnunk, hogy mikor világítsunk. Nyírbátorban nem szeretnénk lekapcsolni a közvilágítást.

A fürdő január másodikán bezár. A tervek szerint mikor nyitják meg ismét?

Egyelőre ezt nem tudom megmondani. Most az a kérdés, hogy a Húsvéthoz közeledve, mikorra tesszük a nyitást. Minden a jövő évi villamos energia ártól függ.

Mi lesz a dolgozókkal?

Erről még nincs döntés, de az biztos, hogy jelentős átalakulás várható. A következő testületi ülésen tárgyalunk erről, mármint a cég , illetve az önkormányzati szféra várható működtetéséről. Biztos, hogy optimalizálnunk kell a struktúránkat, hatékonyabbá kell tenni a működést.

Ez létszámleépítést is jelent?

Igen, itt egészen biztosan várható létszámleépítés. Minimális elbocsájtásokra törekszünk.  Igyekszünk azt megvizsgálni, hogy kinek tudunk más helyen munkát adni, ki megy nyugdíjba és azt az állást nem töltjük be. Az biztos, hogy ezzel a struktúrával nem tudunk tovább működni. Pláne úgy, hogy jelentős bérfejlesztésben is gondolkodunk. Ugyanis, ha ma 20 százalékot adunk egy dolgozónak, akkor azt fogja mondani, hogy nem kapott semmit, hiszen olyan magas az infláció.

Az önkormányzati szférában legalább 20 százalékos bérfejlesztéssel számolnak?

Igyekszünk minél jobban megközelíteni az inflációt, de most nem tudok pontos százalékot mondani a bérfejlesztésre. Egyelőre még nem tudjuk mennyi az idei infláció.

Ez mikor fog kiderülni?

Elvileg november végén, december elején ez már talán látható lesz. Úgy gondolom, 20 százalék körülire várható az idei infláció és nekünk ehhez kell a béreket igazítani.

A jobban kitett lakosságnak tudnak segíteni?

Az időseknek, ahogy eddig is, most adtuk az évvégi pénzbeli juttatást. Még gondolkodunk egy csomagadományban is. Ötszázan kaptak tűzifát, vagy annak pénzbeli juttatását. Nem nyúltunk hozzá a családtámogatási rendszerünkhez. Változatlanul tartjuk a lakáshoz jutási támogatást, az ösztöndíj programokat.

Minden nehézség ellenére idén minden évvégi, közösségi programot megtart a város. Miért? Ez még belefér, vagy inkább ez egy gyógyír?

Szerintem az, ha ezt elengednénk, akkor csupán minimális megtakarítást érnénk el ahhoz képest amekkora bajban vagyunk. Ha már ezekről a szociális, kulturális, társadalmi igényeinkről is kénytelenek vagyunk lemondani, akkor miért is élünk itt a földön? Ha már nem tudunk egymással találkozni, ha nem tudunk egymással ünnepelni, összemosolyogni, ha nem tudjuk a gyermekeinknek megadni, ami az álmaiban van, akkor ez az egész nem ér semmit. Ez néhány program, az adventi időszakban, amivel akár több ezer embernek okozunk örömöt, pár millió forintból kihozható. Szilveszter éjjelén akár több ezren jönnek a Szabadság térre, s élvezik a Polip zenéjét. Ezt én nem szeretném elengedni. Ennyit muszáj, hogy adjunk magunknak.