Az mindenesetre egyértelmű, hogy ez nem egy háztartás, a köz elvárásainak, vagy a higiénés szabályokra fittyet hányó család háztartási hulladékának a gyűjtő helye. Sem a mennyiség, sem a tartalom nem ezt mutatja. Még akkor sem jönne ki a matek, ha a lila ház iker részének felét is a szeméthalom alatt sejtenénk… mert amúgy a két ház pont olyan, mint egy háború sújtotta övezet, jó erős aknatámadás után. S még akkor sem lehet csak saját szemét, ha azt is figyelembe vesszük, hogy pont most, és nyilván más alkalmakkor is, akár nyolcan is laknak a házban. Ami kívülről nézve szinte hihetetlen.  A tető és a padlás között vidáman süvít a szél, s az ember azt várná, hogy egy közepes szélroham simán felemeli, és melegebb égtájakra vitorlázza a tetőt. Amúgy a házban bent meleg van és nem kicsit gyanakvó lakók. Már akik ébren vannak, mert nappal 11 körül még többen alszanak, mások, főként a főbérlő pedig pont nincs is otthon. Pedig pont jeles esemény készülődik a Gyöngyvirág utcában. Tévés stábok, fotósok, lézengők, egy-két szemből szomszéd és várakozás. És szörnyűlködés. A sajtó egy részén már a meglepetés, a meghökkenés, de talán még az ilyenkor elvárható komoly érdeklődés sem látszik. Pedig nagyon elvárható lenne. Öltönyös kormányzati emberek és még a polgármester is itt és komoly elhatározást mutatva készülnek sajtótájékoztatóra, mondván, hogy most újra nekirugaszkodnak a vásártér kitakarításának, mert pont az itt tapasztalható eset is mutatja, a baj nagy és önerőből, a bérlők nem tudják és talán nem is akarják megoldani ezt az ön és közveszélyes helyzetet.

Az önveszélyt talán most hagyhatjuk is, pedig van az is, de nézzük a közveszélyt! A szomszédban lakó férfi „persze, hogy nem tud semmit” arról, hogy ez az eszméletlenül sok szemét hogyan is került a szomszédék telkére. A kapubejárattól a kert végéig, több, mint méteres magasságban felhalmozva.  A feleség sem erről beszél, de azt felháborodva mondja, hogy félnek a fertőzésektől, a betegségtől, a járványtól. És félnek a már házakba is be-beosonó patkányoktól. Mert ott a patkány olyan gyakori, mint tisztább környéken a háziállat. Az asszony szerint a patkány már két házzal odébb a házba is beköltözött. Oda, ahol kicsi gyerekek is vannak.

Közben érkezik a lila ház bérlője egy középkorú asszony, iskolás kislánnyal és pici gyerekkel a gyerekkocsiban. Természetesen fogalma sincs arról, hogyan került az ő telkükre ez az irdatlan mennyiség, de kétségtelen, hogy már többször is ment a városházára. Nyilván másik bérleményért. Egyelőre a büntetés, amit kapott, az egyetlen eredmény, amit a hatóság szabott ki, s amit nyilván senki nem fog befizetni. A szemét pedig halmozódik. Az emberek, a szomszédok, a környékbeliek pedig nem beszélnek.  Valahogy soha, senki nem látja, mikor honnan és kik hozzák a szemetet. A suttogó hírek hol arról szólnak, hogy valamekkora, maximum 2000-5000  Ft-ért rakják itt le a szemetet, mások szerint viszont csak simán megfenyegetik az asszonyt és ez elég, hogy leborítsák azt, amit majd most sok tízmillió forintért elszállítanak.