„Nem szeretem azt a szót, hogy cigány.”
Állítom, hogy meg van az akarat, hogy dolgozzanak. Ugyanakkor, az a szűrőrendszer, amin keresztül bejuthatnának a gyárakba, sokszor, szinte áthághatatlan akadálynak bizonyul. Nem szeretnék vádaskodni, de néha az az érzésem, hogy hasonló felkészültség esetén számít a bőrszín-mondja Márton József önkormányzati képviselő, a helyi roma közösség első embere. A riporter Nagy Miklós
Augusztus 20-án kapott egy komoly elismerést a roma kisebbségért tett erőfeszítéseinek elismeréseképpen. Mit sikerült elérni az elmúlt években, évtizedekben?
Közel 30 éve dolgozom a roma lakosság felemelkedéséért, a hátrányos helyzetük csökkentéséért. Az is igaz, hogy sok érdekes tapasztalatra is szert tettem közben. Számtalan tanfolyamot kellett szervezni a városban. Sokaknak segíteni abban, hogy elvégezhessék az általános iskola elmaradt évfolyamait, hogy egyáltalán szóba jöhessenek, mint legális munkavállalók. Talán van némi közöm nekem is abban, hogy ma már sok cigány ember dolgozik a nyírbátori vállalatoknál. Sok család érdekében kellett eljárnom, hogy szociális támogatást kapjanak, illetve sokakat segítettem az egyetlen jövedelemforráshoz, a közmunkához.
Mi volt az igazi előrelépés a 30 év alatt?
Kezdem rögtön azzal, hogy ma már a roma gyerekek is befejezik az általános iskola 8. osztályát is. Közülük igen sokan mennek tovább szakmát tanulni. A kezdetekben rengeteg olyan felnőtt roma emberről beszélhettünk a városban, akinek vagy egyáltalán nem volt semmilyen iskolája, vagy már nagyon az iskola elején kimaradtak a tanulásból. Elképzelheti, hogy milyen munkákra voltak ők alkalmasak. Na, innen léptünk előre arra a szintre, amiről az előbb beszéltem.
Mi a jellemző ma?
Gyökeres változás inkább 2002 után történt. Onnantól nézve, a nagy többség elvégezte, illetve elvégzi az általános iskolát. Sőt, állítom, hogy sokan közülük már szakmát is tanultak, de legalább valamilyen szaktanfolyamon szereztek, a munkába álláshoz szűkséges tudást.
Amióta ez a fordulat megtörtént, amiről beszélt, illetve ez a sok gyár megépült az ipari parkban, mekkora mértékben jelentett ez lehetőséget a roma lakosság számára?
Talán furcsa lesz, de ma már egyre többen „merészkednek” jelentkezni a gyárakban munkáért. Mondjuk az is igaz, hogy persze vannak, akik Budapesten, vagy akár Győrben kerestek munkát.
Állítom, hogy meg van az akarat, hogy dolgozzanak. Ugyanakkor, az a szűrőrendszer, amin keresztül bejuthatnának a gyárakba, sokszor, szinte áthághatatlan akadálynak bizonyul. Nem szeretnék vádaskodni, de néha az az érzésem, hogy hasonló felkészültség esetén számít a bőrszín. Pedig mi is ugyanolyan jó magyarok vagyunk, mint a világosabb bőrszínnel született honfitársaink. Mi is itt temettük el az őseinket, ennek a hazának a részei vagyunk, hiszen nem mentünk el. Valójában én nem szeretem ezt a megkülönböztetést, hogy cigány, vagy magyar.
Ugyanakkor mégis a cigány kisebbség érdekeit képviselő önkormányzat vezetője. Ezek szerint annak sincs értelme?
Talán furcsa, de pont az elkülönítés hangsúlyozására csinálták ezt a formát. Mert nézzük, mi történik egy-egy választásnál. Van olyan párt, amelyik direkt és kifejezetten figyeli, hogy azon a területen – a vasúton túl – milyen eredmények születnek. S utána máris lehet hallani:..”a cigányok így, vagy úgy szavaztak”. S nem azt mondják, hogy Márton József, vagy Kiss Gyurka, vagy Nagy Pista, hanem azt mondják, hogy a cigányok.
Azt állítja, hogy konkrétan figyelik a romákat, hogy ki és melyik pártra adja a szavazatát?
Tudják. Egyébként is lehet tudni, hogy abban a körzetben hány szavazó van és a végeredmény után kiderül, hogy ott melyik, vagy melyik jelölt mennyi szavazatot kapott és utána máris hallom, hogy :”a cigányok ide, vagy oda szavaztak”.
Konkrétan azzal semmilyen baj nem látszik, ha a szavazatok megszámolása után mondják, hogy abban a kerületben milyen volt a szavazatok megoszlása. Akkor lenne baj, ha azt is tudnák, hogy név szerint ki és kire szavazott. De nem erről beszél.
Azt tartom bajnak, hogy általánosítanak . A legutóbbi, a helyi választáson a baloldalra szavaztak a legtöbben. Ezt nyilván látja a Fidesz..
Ezzel nincs semmi baj. Ez nyilvánvalóan kiderül. Mi ezzel a baj?
Nem mondom azt, hogy bosszút akarnak állni…Egyébként pedig mindegyik pártnak az orra alatt van, amikor a romák nem rájuk szavaznak. Amíg így élünk, ez mindig is így marad. Nem tetszik nekik.
Nem gondolja, hogy ezzel a helyzettel csak azt lehet kezdeni, hogy nem veszik ezt tudomásul. Igyekeznek minél többen elvégezni az iskolákat, elhelyezkedni, dolgozni és élni a hétköznapi, normális életet s nem törődnek ilyen módon azzal, hogy a pártok hogy hogy gondolkodnak a szavazataikról?
Ez igaz, de nem olyan egyszerű ez, mint ahogy itt elhangzott. Volt olyan időszak, amikor a romák szavazataival a Fidesz is megnyerhette volna az önkormányzati választást. De a romák inkább a szocialistákra szavaztak
Mi ezzel a baj?
Nem az a baj, hogy ki hová szavaz. Az a baj, hogy figyelnek minket. S a végén csak az van, hogy a cigány nem szavazott ide. Na ezért sem szeretem ezt a szót, hogy cigány. Nyilván persze ez nem helyi sajátosság és az is nyilvánvaló, hogy a cigányozás sem mai keletű dolog.
Nyilván, ismerve a többségi társadalom hozzáállását roma kisebbséghez, nem előny a cigány származás.
Az sem egy előny, hogy összetömörítették a cigányokat egy telepre.
Az a megoldás felé vinné ezt az ügyet, ha felszámolnák a roma telepet?
Mindenki jobban járna, ha szétszórtan élnénk. Akkor például azt sem tudnák, hogy az adott roma ember kire szavazott.
Elvágyódnak onnan az emberek?
Kézzel-lábbal menekülnének. Aki már dolgozik és megállja a helyét, az mind kimegy onnan. Erre már ma is sok példa van, hogy kiköltöztek. Vannak olyanok, kimennek kisebb településekre is. Ha van munkahely, rendszeres jövedelem, akkor a lakásvásárláshoz is igénybe tudják venni a lakástámogatásokat. Ez már egy jelentős fordulat egy család életében. Állítom, hogy a vasúton túl élő romák 95 százaléka a legszívesebben elköltözne onnan. Ők sem szeretnek egy „bolyban” élni. Pontosan tudják ők is, hogy megkülönböztetik az embereket.
Csak az árnyaltság okán tegyük hozzá, hogy ebben van felelősségük azoknak az embereknek, akik úgy élnek, hogy az nem mindenben egyezik meg az általános társadalmi elvárásokkal.
Természetesen én is elismerem, hogy sokan tényleg tehetnek arról, hogy mi a vélemény a cigányokról, de nem lehet általánosítani.
Van arra elképzelése, hogy mit kellene tenni a megkülönböztetés mérséklődéséért?
Nagyon sokat nem fognak tudni tenni. Ebben a mai helyzetben alig-alig van esély. A lakáshoz jutás egy álom…
Képviselő úr! Már azt megállapítottuk, hogy a városban rengeteg munkahely van, ahová várnak romát és nem romát. A lényeg, hogy aki megy, az akarjon és tudjon is dolgozni. Aki elvégzi az iskoláit, az el is tud helyezkedni a városban, feltéve, ha itt akar dolgozni. Ez azért segíthet, hogy kitörjön onnan.
Nézze, legalább 50 emberről tudok, aki beadta a papírját a meghirdetett munkákra, de választ még nem kaptak. Pedig bizony van olyan roma ember, aki 8 osztállyal már csoportvezető, vagy szalagvezető itt a helyi gyárak egyikében-másikában.
Ez is azt erősíti, hogy ember-és ember között nincs különbség, legfeljebb a munkához való hozzáállásban lehet megkülönböztetést tenni.
Kicsit rugalmasabbnak kellene lenni, Vagy figyelmesebbnek. Sokan, amikor elmennek a felvételi eljárásra, még egy papírt sem kapnak, ha nem sikerült. Pedig azt is jó lenne tudni, hogy mi nem sikerült, mert akkor arra lehetne készülni, hogy a következő lehetőségnél már sikeres legyen a jelentkezés. Néha az az érzésem, hogy az egyforma tudású roma és magyar között különbséget tesznek a magyarok javára. Az előbb volt arról szó, hogy a roma ember is tehet arról, hogy ebben a helyzetben van. De tessék nekem megmondani, hogy mit tehetünk azzal a helyzettel, amikor konkrétan elsíbolják a romák felzárkóztatására szánt uniós pénzeket is.
Azt nem tudom, hogy az uniós pénzek ügyében mit tehetnének, de az biztosnak látszik, hogy itt helyben az egyik feladatuk elvégezni az iskolákat a mai nemzedékeknek az iskolában. Ma nagyon egyértelműen az látszik, hogy a városban a roma gyerekek döntő többsége a Magyar Angol Kéttanítási nyelvű Iskolába jár. Hovatovább az alsó évfolyamokon szinte már csak roma gyerekek vannak.
Az iskolával nem lenne bajunk, de azért itt csak meg kell említeni, hogy sokáig kivárnak, mielőtt értesítik a szülőket a gyerekek iskolai hiányzásairól. Nem kellene kivárni az 50 órás határt. Az a helyzet, hogy mi gyerekeink között bizony vannak olyanok, akik szívesebben mennek az iskola mellé.
Azért ebben lehet dolga a szülőknek is.
Persze, de egy 13-14 éves gyereket kevésbé ellenőriznek a szülők. Azzal a tudattal vannak, hogy a gyerek bemegy az iskolába. Van egy emberünk, akinek a .jpg)
telefonszáma ott van az iskolában. Az a kérésem, hogy őt minden alkalommal hívják fel, s akkor ő utánajár, hogy miért nem ment a gyerek az iskolába. Ez közös érdekünk.
