A RÁKÓCZI UTCA SEM VERSENYPÁLYA

Mi magyarok valahogy nem arról vagyunk híresek, hogy szabálykövetők lennénk. Mi nem szeretjük, ha előírják nekünk hol és hogyan viselkedjünk. Ezzel persze sok esetben nincs is nagy baj. Sőt. Sokszor pontosan ez hozza a változást, mondhatjuk emiatt is halad előre a világ. Még nálunk is.

Ámde kicsit más a helyzet, ha az országutakon, vagy – mint ez itt Nyírbátorban sok helyen és számtalanszor kelt megütközést, félelmet - ha a belterületi utakon szegünk szabályt, vagy nézzük versenypályának egyik-másik, gyorsulásra csábító egyenes útszakaszokat. Nyilván nem lehet rendőr minden utcasarkon és trafiboxot sem szerelhetnek minden sarokra.

Marad a klasszikusan hagyományos, de megfelelő hatásfokkal működő fizikai akadályok építése. Az úgynevezett forgalomlassító küszöbök telepítése. Szép lassan, mert van rá igény, mert még mindig vannak belterületi fittipaldik, minden második nyírbátori utcakép megszokott eleme lesz a bukkanó. Így csinálunk akadálypályát az életünkből is. Pár ember miatt.

Most pont a Váczi Mihály utca, a Kisbogáti és a Rákóczi utca került be a sorba. Na persze, a belvárosban is lehet nyomni egy kövér gázt. Vagyis lehetett. Remélhetőleg az ön és közveszélyesek is rádöbbennek, amikor dübbennek, hogy kisebb gáz, tovább élsz.

Ami a Rákóczi utca külön problémája még, mint arra a polgármesteri hivatal munkatársa Nyakas Máté is hivatkozott, hogy nem csak gyorsulási pályának használták sokan, pluszba még óriási a teherforgalom is. Az amúgy pedig a kamionokhoz képest tényleg szűk utcát valamiért nagyon szeretik a kamionsofőrök, vagy a GPS alkalmazások. Ez mindegy is, hogy miért pont arra járnak, a következmény a fontosabb. Nevezetesen alaposan rombolják az ottaniak életminőségét, és még konkrét anyagi kár is keletkezik.

Csiki Józsefné házán már kint van az eladó tábla, pedig amúgy szeretnek itt élni: Nézzék, reggel fél öttől késő estig, akár késő este, éjszakáig is nagy a forgalom. Jönnek a kamionok, itt járnak a munkásbuszok. Itt nincs alvás, nincs nyugvás. A lakásunk már tönkrement, sok helyen megrepedezett. Ha így megy tovább, muszáj elköltözni, hogy normálisan tudjunk élni. Ezt a zajt nem lehet bírni.

Nyakas Máté azt mondja, hogy a forgalmat a lassítókkal remélhetőleg lelassítják, a kamionokat pedig az ipari elkerülőre kell majd terelni.

Bartha Miklós is a Rákóczira költözött és ez ma már egyáltalán nem tölti el örömmel: Természetesen egyáltalán nem azt szeretnénk, hogy minden teherautót tiltsanak ki. A „kukásautónak” itt biztos dolga van – mondattal is jelzi, hogy a szükséges kellemetlenséget hajlandók elfogadni. Az viszont nem csak felháborítja, hogy a kamionok egy ilyen szűk utcán is hajtanak 60-70 kilométeres sebességgel, de félelemmel is tölti el. Sőt, már lassan kétségbeeséssel is, mert ő is azt mondja, belül a házak megrepedeztek.

Itt nyilván át kell gondolni a város forgalom szabályozását, vázolja a mindenki megnyugvását lehetővé tévő megoldás felé vezető irányt Nyakas Máté, hiszen mindenki számára az lenne a legjobb, hogy amelyik kamion az ipari parkba jön, az ipari utat használja. A szabályozást felülvizsgálják és megtalálják azt módosítást, ami mindenki számára biztonságos helyzetet teremt.

Ezzel a megoldással, ha záros időn belül megszületik a most panaszkodók is erősen egyetértenek. S akkor talán Csikiné fia is kipihenheti magát egy fárasztó éjszakai műszak után, ami most az ablakoktól 2 méterre elhajtó  teherautók iszonyú zaja miatt konkrétan sem lehetséges.