Ha nagyon egyszerűen akarnánk megfogalmazni, hogy vajon milyen eredménnyel járt a nyírbátori önkormányzati tesztelés, akkor elég is lenne néhány szám. 2020 novemberben kezdődött a tesztelés. Elhasználtak, nagyjából 6500 eszközt, kiszűrtek 351 fertőzöttet és elköltöttek rá 18.4 millió Ft-ot. Ezzel le is tudhatnánk a történteket. Akár azt is mondhatnánk, hogy na ez nem nagy ügy, ráadásul még drága is. A millióknak sokan tudtak volna sok,  másféle felhasználást is. S akkor itt most ez csak a tesztek ára. 

  Korábban, egy előző írásban, már egyszer összegeztük, hogy kb. 100 milliót költött a város a járvány elleni védekezésre. Aminek biztos lenne még ezer más helye is. Vajon jól hasznosult ez a temérdek pénz? Egyáltalán fel lehet tenni így a kérdést? Mit és mivel lehet, szabad, kell összehasonlítani? Vagy talán ilyen hasonlítgatásokra, méricskélésekre veszélyhelyzetben nem is szabad gondolni. Sokkal többet ér az azonnali, a gyors, a jól irányzott cselekvés? Tartok tőle, nincs olyan mérleg ahol az egyik serpenyőben ezek a dolgok, összegek, munkák és eredmények vannak. És a másikban? Mondjuk egy megmentett emberélet? Vajon hihetjük, hogy ezek a tesztelések megmentettek legalább egy emberéletet? Vagy talán nem is egyet, hanem többet, vagy  sokat? Bizonyítani nem tudjuk, de feltételezni mindenképpen. Az arányokat tekintve, egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a tesztelések és most tényleg csak a tesztelésekről beszélek, emberéleteket mentettek meg. Nem feltétlen annak az embernek az életét, akit valamelyik tesztelésen kiszűrtek. Nyilván a pozitív tesztet adó is biztonságosabb helyzetbe került utána. Már csak azzal is, hogy mehetett orvoshoz, maradhatott otthon és ezzel vigyázhatott másokra is. Talán pont ezzel mentett meg valaki mást, aki talán gyengébb immunrendszerrel bír, vagy esetleg több, más betegsége is van és a szervezete nem bírta volna a sokfrontos élet-halál harcot.

   Mert bizony itt - s lássuk be még most is - élet-halálharc zajlik. Országosan 28000 honfitársunk ebben a harcban alulmaradt. S még ma is sokan vívják, kisebb-nagyobb eséllyel és reménnyel ezt a küzdelmet, s sokan küzdenek értük is.  Nincsenek pontos adataink, de azt biztosan tudjuk, hogy Nyírbátorban, kb fél éve, nagyjából kétszer annyi temetés történik havonta, mint ez korábban - mondjuk úgy - természetes és megszokott volt. Amúgy a temetések száma - van olyan hónap - többszöröse a születések számának.

  Nos tehát, sok, vagy kevés az amit az önkormányzati tesztelés hozott az emberéletek megmentésében? De van más vetület is. A megfelelően kontrollált járvány kevésbé veszélyeztet munkahelyeket, s ezért kevésbé teszi bizonytalanná a megélhetést. Vajon ezen a vonalon menve is találunk megmentett életeket? Vagy itt "csak" a hellyel-közzel megmaradt életminőséget figyeljük inkább?  Vajon ez mit jelent ma és hogy hat a holnapunkra, a közeljövőnkre? Hat-e ? Meggyőződésem, hogy igen, ezen a téren sok értéket sikerült megmenteni, aminek a jelentősége lehet csak évek múlva fog kiderülni.

  Ez tehát a tesztelés, kicsit másképpen vizsgálva. És itt persze most még további felsorolás is jöhetne, hogy havonta hány helyen és mennyi embert? Hogy hány cég élt az önkormányzat teremtette lehetőséggel és náluk ez hogy fékezte a járványt? Hogy vajon miért az önkormányzat teszteltette az oktatási-nevelési intézmények dolgozóit az állam helyett? Hogy mekkora elismerés illeti a Városi Szociális Szolgálat tesztelést végző munkatársait és még hosszan sorolhatnánk. Az említett szociális munkatársak előtt egyébként pedig le a kalappal. Pontosabban a tesztelést végzők előtt le a kalappal!

  Természetesen nem csak a tesztelésben merült ki a város közbeavatkozása a járványhelyzet lassítására, de talán ez hozta a legnagyobb hatást. Tudjuk maszkot osztottak és vitaminokat és fertőtlenítőket és tisztítószert is, és a karanténba kerülteknek  - ha kellett - bevásároltak, gyógyszert vittek és befizették a csekkeket is, hogy csak néhány dolgot említsünk meg még, amellett, hogy fertőtlenítettek és - uram bocsá, még talán példát is mutattak.

  Példát mutattak a polgáraiért felelős magatartásból. Azzal a példával jártak elől, amit éppen az államtól várnánk el. Mert egy ilyen súlyos helyzetben joggal elvárható lenne, hogy mondjuk tömeges állami tesztelés zajlik. Elvárható lenne, ha kiszűrnek egy beteget, akkor alapos kontaktkutatást végeznek és karantént rendelnek el. Talán még az is felelős magatartás lenne az állam részéről, ha hajlandó lenne megmutatni, hogy milyen következményei vannak, lettek, illetve lehetnek egy ilyen betegségnek, és nem csak rémhírekből építkezünk, vagy nem a temetőben döbbenünk rá, hogy itt tényleg nagy a baj.

  Mindenesetre most ott tartunk, hogy heti 4-5 főre csökkent a felderített pozitív esetek száma Nyírbátorban, így az önkormányzat leállította a rendszeres teszteléseket. Reméljük nem kell majd újra elkezdeni.

Szerző: Nagy Miklós