Fesztiválra megy a Bátor Televízió munkatársainak alkotása

2020 tavasza sokaknál okozott alkotói válságot. Ez azonban speciálisnak mondható abból a szempontból, hogy most a körülmények nem hagyták az alkotókat dolgozni, érvényesülni az élet számos területén. Ezt a fajta válságot tehát nem az ötlettelenség vagy a lustaság szülte, hanem a világban zajló járványhelyzet helyezett kordonokat a haladás útjába. A tavasz minden évben az újjászületést hozza el. Idén viszont a tavasz múlásával indulhat csak újra az élet. Kis lépésekben és még így sem mindenki számára…

„Mindent újra” - Ez a címe annak a rövidfilmnek, amit a Bátor Televízió két munkatársa, Trencsényi Péter és Lőrinczy Kornél készítettek a járványhelyzet okozta megváltozott körülmények hatására. A kisfilm Nyírbátorban született és mostanra már több tízezren látták a világhálónak köszönhetően.

Trencsényi Péter: rendező, operatőr, vágó

• A kisfilm elkészítéséhez a téma adott volt. Azt, hogy ebből elkezdjek egy történetet kialakítani, azt nálam is az elmúlt néhány hétben jelentkező alkotói válság idézte elő. Én az itteni televíziózáson kívül esküvői videózással foglalkozom, így az életemet nagyban érintette, hogy ezek az események időben csúsztak a járvány miatt. Igazából kezdtem belefáradni a tétlenségbe, a bizonytalanságba, hiszen a szezon nekünk október-november táján véget ér és a következő április-májusig tart a holtidőszak, amikor feltöltődünk kreativitással. Idén az indulás még nem történt meg, csúsztak az időpontok, és arra gondoltam, hogy azzal teszem túl magam ezen a helyzeten, hogy filmre viszem azt. A kisfilm elkészült, és igen, valahogy így képzeltem el eredetileg is. Az image-filmek, a reklámfilmek és az esküvői filmek után nekem ez az első ilyen jellegű munkám, amit ilyen szinten kellett megtervezni, végigvinni és rendezői szemmel is fel kellett építeni.

Lőrinczy Kornél, rendező, operatőr

• Az egyik alkalommal esti élő adásra készültünk, amikor Peti előállt a kisfilm ötletével és megkérdezte, hogy segítenék-e neki ennek az elkészítésében. Azonnal igent mondtam, és el is kezdtünk dolgozni. Először elkezdtük összeszedni a témákat. Azt mindenki láthatja, hogy a történet az elején kicsit nyomasztó, kicsit letargikus, de nagyon jó ötlet volt Petitől, hogy a végét reménytelire tervezte. A kisfilm egy olyan felütéssel zárul, amely azt sugallja, hogy mégis megnyertük ezt a csatát, ami az egész világban zajlik. Nekem szerencsés volt a helyzetem, hogy már viszonylag korán a televíziózás közelébe kerülhettem, így csaknem 30 éve tudok operatőrként tevékenykedni, alkotni. Ebből a szempontból generációs különbsége is van köztünk Petivel.

Jó néhány helyszín megjelenik a felvételeken és jó néhány statiszta is rendelkezésre állt a forgatási jelenetekhez, hogy a film végül így összeálljon. Ez a stáblistán is látható, olvasható. A helyszínek nyírbátoriak, de mégsem a városból leginkább ismerhető, jellegzetes részek és épületek jelennek meg.

Trencsényi Péter, rendező, vágó, operatőr

• Nyírbátori vagyok, nekem is szívem csücske Nyírbátor. De ha nagyon őszinte akarok lenni, most a filmben nem azt akartam kiemelni, hogy a történet Nyírbátorban játszódik. A helyszínek mégis szinte teljes egészében itt készültek. Itt ismerjük az embereket, itt volt lehetőségünk arra, hogy a legkönnyebben és a leghatékonyabban létre tudjuk hozni ezt a filmet. Az nagyon jó, és sok visszajelzésből kiderül, hogy az emberek, akik látták ezt a kisfilmet, észrevették az apró jelenetekből, hogy azok azt tükrözik, ami az egész világra kihat. Ezzel azt akartam mondani, hogy ebben a filmben nem a „nyírbátoriság” a lényeg, mivel ez úgymond az egész világnak szól. De annak külön örülök, hogy ezt mégis ebben a városban sikerült megcsinálni. Egyetlen jelenet leforgatásához mentünk el a Nagykálló és Kállósemjén közötti területre, az akkor gyönyörűen virágzó repcemezőhöz. Ez egy nagy vágya volt Kornélnak, hogy ott mindenképpen készüljön egy felvétel, és ezt az utolsó vágási napon tudtuk rögzíteni, így végül tényleg bekerülhetett a filmbe. Ez is a pozitív kicsengést sugalló képek egyike. Az interneten számtalan olyan videót láttam a téma kapcsán, ami bemutatta a kijárási korlátozások következtében kialakult ürességet. Én egy kerek történetet szerettem volna ebből az egészből kialakítani. Az már az elején is megvolt a fejemben, hogy a történetet negatívan kell indítani, viszont mindenképpen pozitívan akartam zárni. És a legjobb az volt már az elejétől, hogy amikor mindezt Kornélnak elmondtam – egy két konkrét ötlettel a fejemben, mint például a templomi jelenet vagy az üres színházterem képe -, azonnal hozzá tudott tenni három-négy dolgot pluszba. Épp emiatt leültünk és leírtuk papírra az ötleteinket és összeállt a forgatókönyv.

Lőrinczy Kornél, rendező, operatőr

• Elmondhatom én is, hogy mi mindketten egy hónapig ezzel a témával keltünk és feküdtünk. Megbeszéltük, hogy az ötletek miatt folyamatosan elérhetőek leszünk egymás számára. Sokszor késő este hívtuk egymást egy-egy új elképzeléssel vagy épp az aktuális forgatással kapcsolatban kellett döntést hozni. De megérte. Már fesztiválmeghívásunk is van. Tizenegyedik alkalommal rendezik meg 2020-ban a Bujtor István Filmfesztivált Balatonszemesen. Erre a fesztiválra különböző kategóriákban lehet filmekkel pályázni. Mi viszont erre az eseményre meghívást nyertünk. Jelezték, hogy szeretnék, ha ezzel a filmmel erősítenénk a fesztivál felhozatalát. Kimondhatatlanul jó érzés volt. A másik nagyszerű dolog pedig az, hogy a filmben egy sokak számára ismerős hang a narrátor, Kőszegi Ákos, Jászai Mari-díjas színpadi és szinkronszínész. Már Petivel az első egyeztetéseknél tudtuk, hogy valami nagyon ütős hangra lenne szükségünk. A művész első szóra elvállalta a feladatot, és az azóta már elkészült kisfilmről pedig csakis elismerő szavakkal reagált. Szeretném még kiemelni azt a talán szokatlanul hosszú stáblistát, ami a kisfilm végén látható. A munkában igen sokan vettek részt, és szerepeltek a jelenetekben. Nagyon fontos, hogy mindenki boldogan tette ezt. És az sem okozott gondot, ha egy két másodperces jelenet miatt harmadszor is ki kellett jönni Nyíregyházáról Nyírbátorba, mert a vágóasztalon kiderült, hogy mégis sántít valami és még nem tökéletes. A tökéletesség mellett egyébként a természetességre törekedtünk. Egyetlen jelenetet sem akartunk belemagyarázni a filmbe. Viszont Peti volt az, aki több napon át is hajnali négykor kelt, hogy a néhány percig tartó fényhatások mellett tudjon rögzíteni egy-egy képet. Ezek hiányában nincs meg a hangulat, amit elképzeltünk.

A rövidfilm alkotói ezúton is köszönetet mondanak mindenkinek, aki hozzáállásával és részvételével segítette a munkájukat és ezáltal hozzájárult a film létrehozásához.

Erdei-Nagy Ibolya