VESZÉLYHELYZET

Az élet megy tovább

„ Az volt az igazán fontos számomra, hogy a családok a mindennapi életükön ne érezzék a gondokat, már amiben valamilyen anyagi szerepe van az önkormányzatnak. Gondolok itt ösztöndíjakra, támogatásokra. Az sem jöhet szóba, hogy embereket bocsássunk el” mondja Máté Antal, akit Nagy Miklós kérdezett.

A járvány időszakában nyilván ez a fő téma, s közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy – bár nem beszélünk róla – de minden más feladatot is el kell látni. A veszélyhelyzetben mennyire lehet „normálisan” működtetni a várost?

Az természetes, hogy a veszélyhelyzet elrendelése után minden egy kicsit másképpen működik, de arra törekedtünk, hogy közben semmi ne álljon le. Azt is fontosnak tartottuk és tartjuk, hogy az emberek ne szenvedjenek hátrányt vagy érzékelhető hátrányt azokon a területeken, amelyek az önkormányzathoz tartoznak. A másik fontos szempont az, hogy a működési feltételek megváltozása az önkormányzatot se hozza anyagilag sem hátrányos helyzetbe, legalábbis azokon a területeken, ami rajtunk múlik. Működnek az intézményeink – persze speciális körülmények között – és van olyan terület, ami leállt. A fürdő zárva, túrizmus nincs. Ha kimegyünk az utcára, azt mindenki látja, hogy rendben zajlik. A zöldfelületek gondozása rendben megy, utak karbantartása, a kátyuzás is történik. Azt láthatja mindenki, hogy a nagy beruházásaink, az uniós projektek is zajlanak. Épülnek a bérlakások, elkezdődtek a kerékpárút építések.

Van most egy érdekes helyzet, ami az önkormányzat működését illeti. Hiába van testület, jelenleg Öné a az összes döntés lehetősége, kötelezettsége és persze a felelősség is. Ma tehát egyedül vezeti a várost, vagy valamilyen módon mégis bevonja a választott képviselőket is?

Egy várost soha nem vezetünk egyszemélyben. Aki nem járatos az ilyen ügyekben, az is el tudja képzelni, hogy minden döntést komoly előkészítés előz meg. Ez, az un. normális időkben is úgy zajlott, hogy a polgármester és az őt segítő munkatársak állították össze a szűkséges anyagokat. Ez ma pontosan ugyanígy történik. Ami feltűnő változás, az a döntéshozatalban érhető tetten. A veszélyhelyzeti jogszabály kimondja, hogy a polgármester egy személyben dönt.Ez nem választás kérdése, a polgármesterek kötelessége…

Illetve egyúttal a felelőssége is.

Valóban a felelőssége is a polgármestereknek, hogy milyen döntéseket hoznak, hoztak. Hallottunk olyan történeteket, hogy bizonyos településeken a polgármesterek pont, hogy a testület véleményével ellentétes döntéseket hoztak. Ezekkel a döntésekkel majd el kell számolni.

Nyírbátorban honnan tudjuk, hogy az ön által meghozott döntések szinkronban vannak a testület többségének az akaratával?

Miután mi azt akartuk, hogy itt folyamatos legyen a működés és illeszkedjenek a mai döntések a működő testület akaratával is, ezért hoztam egy olyan döntést, hogy minden kérdésben kikérem a testület véleményét. Ezt ma már elég könnyen meg lehet tenni elektronikus úton. Minden testületi tagnak biztosítottunk megfelelő eszközöket ehhez. A képviselők időben megkapják az előterjesztéseket, határozati javaslatokat. A testület tagjai visszajeleznek, illetve megírják a véleményüket.

Mindenki aktív, az ellenzék is?

Nagy többsége a képviselőknek rendszeresen él ezzel a lehetőséggel. Eddig minden döntésem mögött ott volt a testületi tagok többségének, írásban elküldött, támogató jóváhagyása.

Tulajdonképpen úgy működik a mechanizmus, mint korábban.

Technikai értelemben másként, de valójában kollektív döntést hozunk, miközben jogilag ezek polgármesteri határozatok. Ezek a határozatok ma is hozzáférhetőek a honlapon, bárki számára megtekinthetőek.

A város idei programja időarányosan rendben van?

Az ügyek többségében megszülettek a döntések. Csupán azokat toljuk el, amelyek inkább igénylik a személyes részvételt. Például a rendőrség beszámolóját majd akkor tesszük napirendre, amikor már személyesen is lehet kérdéseket feltenni a rendőrkapitánynak. Azokat a döntéseket, amelyek a város működése szempontjából halaszthatatlanok, meghoztuk, meghoztam.

Mi a helyzet a költségvetéssel? Azt tudjuk, hogy az önkormányzatok nem kaptak anyagi támogatást a közben erősen jelentkező védekezési feladataikhoz, sőt komoly pénzeket is elvontak.

A probléma, anyagi téren többrétegű. Vannak normatíva kieséseink. Ma nem úgy működik az óvoda, a bölcsőde, s ráadásul ebben még rengeteg a bizonytalanság is, hogy majd minek alapján kapjuk meg a normatíva támogatásokat. Van bevételkiesés. Már említettük, hogy több területen fel kellett függeszteni a működést. Gondoljunk a fürdőre, mint a legnagyobb bevételi forrásra. Nem működik a gyógyászat, a kemping. Van még más kisebb bevételű terület, amelyek szintén nem működnek és ez a kiesés, vagy a kft-nél, vagy az intézményeknél jelent gondot. Ezekhez jön még az adóbevétel kiesés, amire számítunk. Ennek a nagysága a válság, illetve a járvány időtartamától függ. A legnagyobb baj a bizonytalanság. Ha tudnánk, hogy, mondjuk nálunk 300 millió Ft a kiesés, akkor erre készülnénk, de miután ebben ma senki nem tud biztosat, roppant nehéz reagálni. Ma az a feladat, hogy a lehető leghatékonyabban, költséghatékonyan gazdálkodjunk. Amit lehet, elhalasztunk, átütemezünk, illetve, a „nadrágszíjat is összébb húzzuk”.

Mindezek mellett, igyekszünk előre menekülni. Mi a megyében éppen a beruházásélénkítés, vagyonhasznosítás területén vagyunk az élen, s éppen ezzel tudjuk kipótolni a mostani forráselvonás, illetve bevétel kiesés ütötte költségvetési réseket.

Az ingatlanok értékesítése, illetve az elmaradt bevételek, elvonások mérlege lehet nulla?

Elvileg a kettő szaldója lehet nulla, de azt nyilván mindenki sejti, hogy ez nagyon sok plusz munkával jár. Az elvonások kb. 100 millió Ft körül vannak, a bevételkiesés is legalább 100 millió Ft, az iparűzési adó is nagyjából 100-150 millió Ft körüli összeg lesz. Ezek a minimális összegek. Ennyit megtakarítani nem tudunk. Vagyis lehetne, de akkor meg kellene szüntetni a családtámogatási rendszereket, vagy a jövedelmeket is meg kellene vágni, amit semmiképpen sem akarunk. Az így keletkező különbözetet az ingatlanok (ipari földterületek) értékesítésével teremtjük elő. A most számítható hiány 60 százalékát már sikerült különféle szerződésekkel megoldani. Az év második felének feladata, hogy a még szűkséges 40 százalékot is előteremtsük.

Most az történik, hogy előre hoznak tervezett értékesítéseket?

A költségvetés összeállításánál soha nem tervezünk olyat, ami még nem biztos.

Magyarán, ezek nem hirtelen felbukkant fizetőképes igények kielégítéséből előteremtett pénzek.

Többnyire folyamatban lévő ügyekről beszélünk, de most előfordulnak újak is. Ilyenkor az a feladat, hogy felgyorsítsuk a tárgyalásokat. Amúgy egy ingatlan értékesítése, nagyjából másfél év. Most lesznek olyan értékesítéseink, amelyekről februárban kezdtünk egyeztetni és novemberre realizálódhat a bevétel. Ezek a gyorsítottabb üzemmódban történő folyamatok.

Összegezve, ha ezek a számok valósággá válnak, akkor a város megteremti a hiány pótlását. Ebből az következik, hogy úgy zajlik le ez a válság, hogy a város működésében nem lesz fennakadás?

Biztos, hogy mindenki érezni fog ebből valamit. Nyilván elmaradnak bizonyos járdaépítések, csapadékvíz elvezetőket sem tudjuk idén megkezdeni. Lesz, van tehát nyoma a város életében. Az volt az igazán fontos számomra, hogy a családok a mindennapi életükön ne érezzék a gondokat, már amiben valamilyen anyagi szerepe van az önkormányzatnak. Gondolok itt ösztöndíjakra, támogatásokra. Az sem jöhet szóba, hogy embereket bocsássunk el.

A városházáról nézve, mi látszik a legfájóbb gondnak, ami a nyírbátoriakat érinti?

A munkavállalók és a kisvállalkozók felől nézve a jövedelem kiesése jelenti a legnagyobb gondot.

Ez megjelent már valamilyen formában a városházán?

Egyelőre itt még nem tart az ügy. Azt világossá tettük, hogy anyagi támogatást mi nem tudunk adni. Erre szándékunk sincs, de erőforrással sem rendelkezünk ehhez. Azt mindenki látja, hogy ez már összeroppantaná a költségvetésünket. Nem is érkezett ilyen közvetlen megkeresés. Ugyanakkor azt pontosan látjuk, hogy a kereskedelemben, a szolgáltatásokban érdekelt kisvállalkozóknál nagyon komoly jövedelemkiesés van. Vannak olyanok, akik külföldről jöttek haza, vagy máshol dolgoztak és veszítették el a munkájukat, ott nagy gondok vannak.

Azután itt van, ami a mindennapjainkat érinti, hogy bezártak iskolák, másként működnek az óvodák, akadozik az egészségügyi ellátás, ami nem anyagi természetű ugyan, de felborította a hétköznapokat. Ez óriási megterhelés a mindennapokban. Ez már két hónapja tart és kemény mentális gondokat is okoz. Ehhez kapcsolódik az, hogy közben pedig semmi kikapcsolódásunk sincs. Nincs egy színház, mozi, strand…ezek együtt, sokáig tartó sérüléseket okozhatnak.

Ebben a városban hagyománya van, hogy nagyrendezvényen köszöntik és ünneplik a pedagógusokat, egy másik rendezvényen a tehetséges tanulókat. Mit terveznek?

Ezek a rendezvények ma úgy látszik elmaradnak. Azért persze ne feledjük, hogy az iskolák sem működnek, azaz a versenyeket sem tudták lebonyolítani. Nincsenek sportversenyek sem. Nagyon nehéz úgy értékelni, hogy hiányoznak a versenyeredmények. Persze a pedagógusokat valamikor meg kell ünnepelnünk. Ha másképpen nem megy, akkor időben el fogjuk tolni. Ami a rendezvényeinket illeti, amit át lehet szervezni, azokat később megtartjuk. Színházi előadásokat igyekszünk pótolni.