HAJRÁ NYÍRBÁTOR!

Az már egészen biztos, hogy ezt a most futó NBII-es bajnokságot, három fordulóval a vége előtt, megnyerte az NYBSC-TVP férfi kézilabda csapat. A cél az NBI/B, azaz a férfi második vonal. A nyírbátoriaknak nem lenne ez előzmény nélkül, hiszen sokan emlékeznek még a városban az egykori, ma már legendaként emlegetett csapatra, akik az NBI/B-ben is megcsípték az 5. helyet.  Most, egyelőre, inkább a feljutás, s majd a biztos benntmaradás lehet a realitás. De honnan, s hogyan is jutottunk ide? 2017-ben simán kiesett az NBI/B-ből a csapat, a játékosok szétszéledtek. Persze nem véletlenül. Akkoriban, ha legfeljebb hírmondóként volt-egy-egy helyi kötődésű kézilabdázó. A városban nem igazán volt tervszerű utánpótlás nevelés, azaz nem nevelni, hanem vásárolni (igazolni) kellett egy majdnem komplett társulatot, hogy a honi másodosztályban próbáljanak muzsikálni a nyírbátori színekben játszó, mondjuk finoman, nem nyírbátoriak.

 Amikor létrehozták a Nyírbátori Sport- és Utánpótlásnevelő Nonprofit Kft-t, akkor a fő cél (csak) az volt, hogy újjá szervezzék a kézilabdát. Most még, egyelőre, férfi vonalon. Amihez a szűkséges anyagi forrásokat, az állami támogatáson és a TAON túl, az önkormányzat biztosítja.  A  fontos cél, hogy egy igazi utánpótlás nevelő központ szülessen és erősödjön meg a városban, amihez a személyi feltételeken túl, nyilván szűkség lesz egy csarnokra is, ahol a mérkőzéseket, edzéseket, versenyeket lehet szervezni.

Az eredeti helyszín a volt Cipőgyár lehetett volna. Lehetett volna, de nem lett. Mert a kormányzati támogatás sem lett meg. Igaz ugyan, hogy a tervezésre jelentős összeget kapott a Kft ,70 millió Ft-ról beszélünk de az impozáns tervek kivitelezésére már nem ítélték meg a szűkséges 2.5 milliárd Ft-ot. Több, mint kínos, ez egyenesen értelmetlen is. Mármint az állami szféra, vagyis a pénzeszsákon ülők részéről. Újra kellett gondolni mindent. Mert közben, a szakma meglepetésére is, a sebtiben összeszedett NB II-es csapat, első nekifutásra ezüstérmes lett. Ezzel nyilvánvalóan rendesen erősítette a hitet és lelkesedést a sportág helyi fanatikusaiban, hogy még egy kis erőfeszítés és ismét itt az igazi második vonal, s ismét NB I/B-ben szerepelhetnek a városi csapat megyei kötődésű sztárjai.

Ha Sportcentrumot nem tudnak építeni, akkor legalább egy városi sportcsarnokot kell felhúzni. (Ennek egyébként ezer oka is van, de elég arra, gondolnunk, hogy ugyan a városban van több kézilabdázásra is alkalmas létesítmény, de egyikkel sem rendelkezik a helyi önkormányzat, s pláne nem az önkormányzat kézilabdás kft-je. Ebből is következett, hogy a járványhelyzetben - megjegyzem ez ma is így van - az eredeti játszó - és edzőhelyre már be sem engedték a bajnoki címre pályázó csapatot. Nem kevés izgalom, utánajárás eredményeként lett ismét hazai pályája az NYBSC-TVP-nek MÁTÉSZALKÁN!).  De nem csak a versenysport, hanem az új iskola (ÉLMÉNYSULI) is indokolja, sőt az esetleges fedettpályás városi rendezvények is, hogy legyen egy sokcélú csarnok a városban, amivel tényleg az önkormányzat rendelkezik.  Ma már ennek is készen vannak a tervei, s az állami támogatás is elérhetőnek látszik, ráadásul már idén. Akkor pedig épülhet a csarnok a bankudvar átalakításával egyidőben, s annak ékköveként.  A korábbi elképzelések alaposan karcsúsodtak. A mai terv már csupán 1 milliárdos támogatást igényel, pont ekkora igérvénnyel is bír.

Nos tehát, ma ott tartunk, hogy bajnokcsapat már van. Talán az otthonuk építése is elkezdődik, akár már idén is. Ja, a csarnok tehát napközben, mint tornaterem működik, kiszolgálva az Élménysuli diákjait.  Az NB I/B-re is meg vannak a tervek, igények és elvárások. Első elvárás nyilván az önkormányzat részéről, hogy csakis annyival nőjön a finanszírozási igény, amennyivel nő a csapat szövetségi támogatása. Jelenleg a város mintegy 40 millió Ft-ot tesz a férfi kézilabdába. Máté Antal  polgármester elmondta, hogy Nyírbátorban nincs és nem is lesz trükközés a TAO támogatással, azaz a TAO tényleg az utánpótlsra megy el, s nem számla vásárolgatással csatornázzák a felnőtt csapathoz. Hasonló a terv a magasabb bajnokságban is. Nem cél, hogy "világverő", na jó, legyünk szerényebbek, nem cél, hogy a második vonalban is bajnoki éremre esélyes gárdát szedjenek össze. Máshonnan. Ellenben az világos cél, hogy a nyírbátori utánpótlás kapjon egy erős motívációt, azzal, hogy a tehetségesek bekerülhetnek a felnőtt keretbe. Ez már nem is cél, hanem gyakorlatilag is kötelező a szakág vezetői felé.

Petneházi Zsolt szakágvezető legalábbis óvatos, amikor arról kellene beszélni, hogy a keretben hány nyírbátori kötődésű játékossal lehet megkapaszkodni a második vonalban. A város elvárására, hogy az arány 60 százalékos legyen, némi bizonytalansággal jegyzi meg, hogy hiszen amióta újjászerveztek mindent, azok a gyerekek, akik akkor kezdtek kézilabdázni, ma még legfeljebb 13 évesek. Velük feltölteni bármilyen felnőtt keretet majd csak évek múlva lehetséges. Ámde és persze, törekszenek. A szakmai munka jó, Tehetségek is vannak. Az más kérdés, hogy a tehetségből mi lesz néhány év múlva Nehezíti a helyzetet, hogy a város középiskolái (lehet) nem elég csábítóak a legtehetségesebbek számára. S ettől még nehezebb a középsikola utáni helyzet a helyi kötődésű fiúkkal. Mert mi a helyzet, ha játékosként is és tanulóként is tehetséges valamelyik? Mert ez bizony járhat párban.Az ilyen, ideális játékosok bizony nem horgonyoznak le Nyírbátorban. Akkor azért lehetséges a kisebb-nagyobb megalkuvás az arányokban. Főleg, ha jönnek az eredmények. S persze a szurkolók is. Mert a jó eredmények hamar megszerettetik a játékosokat. Nemigen leszünk olyan finnyásak szurkolóként, hogy egy jó átlövés, kinai szélsőgól, parádés védés után, azonnal a születési anyakönyvi kivonatot kérjük, s majd csak azután tombolunk örömünkben, ha kiderül, akit éppen ünnepelni készülünk, vagy a városban, de legfeljebb egy 30 km-s sugarú körön belül született szerelem gyümölcse.

Az említett szakágvezető azért elmondta, hogy természetesen minden követ megmozgatnak a fellelhető és tehetséges nyírbátori kézilabdázók hazahozatalára. S mindent elkövetnek, hogy az itthon felbukkanó tehetségeknek tényleg befutható sportkarriert kínáljanak. S természetesen az ilyen-olyan születési helyű csapat szintén mindent elkövet, hogy eredményeivel örömet szerezzen a jó kézilabdát szerető helyi nagyérdeműnek.