DUPLA SIKER

Anya és lánya, vagy éppen mester és tanítványa - több szerepben is érdekes lehet Márton Ildikó, a Nyírbátori Diákszínpad vezetője és lánya, Márton Zoé kapcsolata. Az is különleges, hogy szinte egy időben érte őket most siker: Ildikó november elején a Nemzeti Művelődési Intézet XXII. Stratégiai Konferenciájának ünnepi díjátadóján Közösségépítő Önkéntes Díj kitüntetésben részesült, Zoé pedig mostanában már a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház deszkáin A dzsungel könyve című musicalben is megcsillogtatta tehetségét. Polyák Dézi riportja.

P.D.: Ildikó, tudod-e, ki javasolt téged erre a díjra?
Márton Ildikó: Én úgy tudom, hogy engem a megye terjesztett fel erre a díjra, hívtak is, hogy jelöltek, és nagy örömmel fogadtam ezt a jelölést, de nem számítottam arra, hogy a végén én leszek az, aki át is vehetem Lakitelken ezt a kitüntetést. Nagyon jól esett. Sok szakemberrel tudtam beszélgetni, és ez így hosszú távra nézve is jó érzés volt, mert ezekből a beszélgetésekből nagyon sokat merít és tanul az ember. Egy hosszú idő után – most 20 éves lesz a Nyírbátori Diákszínpad – ezek az elismerések mindig jól esnek az embernek, mert időközönként egy kicsit elveszíti az ember a motivációját. Ilyenkor egy ösztönző kitüntetés újabb energiákkal tud feltölteni. Ezúton is köszönöm szépen.
P.D.: Gondoltad volna, hogy a Diákszínpados munkádra is felfigyelnek?
M.I.: Ahogy beszélgettem Nagy Edinával, aki az ügyvezető igazgatója a Művelődési Intézetnek, kiderült, hogy ő volt régen a megyei vezető Nyíregyházán, és ő mondta, hogy már akkor sokat hallott a mi munkánkról, az előadásainkról. Azt, hogy a városban elismernek és szeretnek minket, azt tudjuk, érezzük, de hogy ilyen nagyobb közegben is fontosak vagyunk, az nagyon jó érzéssel tölt el.
P.D.: Zoé, te mit gondolsz anyukádról, hogy kitüntették?
Márton Zoé: Nagyon büszke vagyok rá, mert tudom, hogy sokat dolgozott, szóval büszkeséggel tölt el.
P.D.: Az önkormányzattól is kapott egy kitüntetést a Diákszínpad.
Igen, az is egy nagyon felemelő pillanat volt nekünk nyár végén, hogy a Diákszínpad munkáját elismerte a város. Rengeteg városi rendezvényen közre tudunk működni. Most idén is már nagyon sok felkérésünk van különböző rendezvények kapcsán. Mindig van mire készülni, hogy a városlakókat, a gyerekeket megajándékozzuk a műsorunkkal. Ez is egy megerősítés volt, hogy egy ilyen szuper közösség van mellettem.
P.D.: Zoé, A dzsungel könyve című musicalben szerepelsz és szerepeltél. Szeptemberben volt a darabnak a bemutatója a Móricz Zsigmond Színházban. Mi a szereped?
M.Z.: Állatokat játszok, majmócát, farkast meg őzikét.
P.D.: Hogy kerültél egyáltalán oda?
M.Z.: Láttuk anyával a hirdetést, és úgy gondoltuk, akkor lehet, hogy kipróbálnánk, ha nem is kerülök be, egy jó próbatétel, megtapasztalom, hogy ez milyen. És ezért elmentünk a castingra. Először mozgásos feladatot kellett csinálni. Mutatta a néni, hogy mit kell csinálni, mi meg leutánoztuk, és utána pedig énekelni kellett.
P.D.: Aztán hogy derült ki, hogy te megkaptad a szerepet?
M.Z.: Utána felhívták anyát, és mondták, hogy bekerültem.
P.D.: Nagy volt az öröm, gondolom.
M.Z.: Igen, nagyon. Nyár végén már elkezdődtek a próbák.
P.D.: Neked egy nagyon tartalmas nyarad volt, és „munkával” is telt.
M.Z.: Elmentem egy musical és operett kurzusra Pétfürdőre. Nagyon jól éreztem magam, három hetes volt, bent kellett aludni. Egy Hamupipőke darabot raktunk össze.
P. D.: Gondolod, hogy ez is közrejátszott abban, hogy a castingon is jól szerepeltél?
M.Z.: Már igazából megszoktam a színpadi szereplést, szóval annyira nem izgulok. 
P.D.: Ildikó, mikor kiválasztották Zoét, akkor hogyan csapódott le ez nálatok?
M.I.: Nagyon érdekes volt, mert utolsó pillanatban döntöttünk úgy, hogy elmegyünk erre a castingra, mert láttuk, hogy A dzsungel könyvének a bemutató időpontja ütközik egy dologgal. Zoé egy verseny kapcsán kapott lehetőséget, hogy Miskolcon a Művészetek Házában énekelhet egy színvonalas gálaműsoron. Amikor megláttam, hogy ez a két időpont egybe esik, nem is jelentkeztünk a castingra. Egy kedves ismerősünk, aki a színházban dolgozik, mondta, hogy nem zárja ki a kettő egymást, mert kettős szereposztásban lesznek a gyerekek. Elmentünk erre a castingra, ami tényleg nagy tanulság volt nekünk is, látni Zozit egy ilyen közegben, hogy ő hogy felel meg. Már ott biztató a rendező, mert hallottuk, ahogy beszélt vele, meg amilyen pozitívan értékelte a castingját. Amellett, hogy ez egy nagy megpróbáltatás így, hogy ötödik osztályos lett. Két hétig minden nap intenzíven próbáltak a színházban, emellett az iskolában pótolni valók voltak. Volt, hogy benn aludt Nyíregyházán, hogy részt tudjon venni az esti meg a másnap délelőtti próbákon. De ahogy mondtad, a pétfürdői kurzus azért felkészített minket, mert ott három hetet Zoé önállóan létezett. Reggeltől estig próbáltak, viszont olyan szakemberek kezében tudott dolgozni, akiktől azért lehet tanulni. Szerintem az az időszak őt és minket is nagyon megerősített abban, hogy ez most neki az útja a jelenlegi kis életében. És így mertünk belevágni ebbe a „Móricz Zsigmond Színházas történetbe”.
P.D.: Hogyan tudnád leírni a szerepedet, Zoé? 
M.Z.: Mindig váltogatjuk, minden előadásban mindent játszok, és mindig kell szaladni az öltözőbe átvenni a másik ruhát, utána átmenni a másik oldalra, és  rövid idő van erre.
P.D.: A próbán miket mondtak neked? Volt-e olyan, amin esetleg változtatni kellett, vagy amin egyáltalán nem, mert nagyon jól ment neked? Hogy néztek ki a próbafolyamat? 
M.Z.: Én járok tornázni, és ezért tudtam egy csomó ilyen jó mozdulatot, amit bele tudtunk tenni a darabba, és azt nagyon jónak tartották. Mi gyerekek, mindig ott vagyunk a színpadon, igaz, hogy nincs annyi szövegünk, de attól még ott vagyunk.
P.D.: Lettek-e új barátaid?
M.Z.: Nagyon sok új barátom lett, a lányokkal most is van egy ilyen csoport, és már írjuk, hogy úristen, mennyire várjuk már a következő előadást, meg hogy milyen régen találkoztunk. 
P.D.: Valóban megerősített ez téged, hogy ez a te utad, a színház?
M.Z.: Igen. Most így elgondolkozok rajta, hogy a jövőben akár ezzel foglalkozhatnék.
P.D.: Mit jelent a Diákszínpad számára, hogy Zoé a Móricz Zsigmond Színházban is megcsillogtatta a tehetségét? A korábbi években is voltak hasonló sikerek a Diákszínpadban.
M.I.: A többi gyerekre is ez motiválóan hat, mert kérdezgették Zoét, meséltünk is sokat a próbafolyamatokról, miben más egy kőszínházban egy darabban működni, létezni. Mi is közelebb kerülünk ahhoz, hogy ha a mi korosztályunknak hirdetnek castingot, akkor lehetősége van a többi gyereknek is azon részt venni, jobban fogunk most már ezek után értesülni róla. Régi tanítványaink is vannak Budapesten, és olyan jó hallani, hogy milyen sikeresek, ügyesek, és amikor bejönnek egy-egy próbára és mesélnek, akkor azért a kicsiknek felcsillan a szeme, és mindenképpen ösztönzően hatnak rájuk.

Összeállításunk a 2025. november 14-ei Paletta Magazinban 13:20 perctől megtekinthető: