ELFOGYOTT A TÜRELEM

Napi büdös

Nyírbátorban évtizedes gond, hogy sokszor és nagyon büdös van. Ez olyannyira irritálja a lakosságot, hogy idén, október 13-án már egy lakossági demonstrációval jelzik: Vége a türelemnek! A városban, illetve a város határában több mezőgazdasági cég is működik, mely cégek nagy valószínűséggel felelősek abban, hogy itt sok-sok napra ül Nyírbátorra, mint bűzlő borz után a csak nehezen elviselhető levegő.

A lakosság dühös és szenved, az önkormányzat, jog és hatáskör híján szintén dühös és duplán szenved, a cégek hárítanak, A HIVATAL, csupa nagybetűvel pedig teszi a dolgát. Vagyis a következőképpen cselekszik: 

Ezt az e-mailt egy főosztályvezető helyett kaptuk. Merthogy a bűz elleni demonstráció szervezőit hívtuk meg a Bátor TV élő műsorába, s hozzájuk a hivatali illetékest, aki a Kormányhivatal Környezetvédelmi Hatóságának főosztályvezetője, Rozinka Zsolt. Az illetékes többször is kifejezte szándékát, hogy „mindenképpen” szeretne részt venni a beszélgetésben és elmondani, hogy az eltelt évek alatt mit ellenőriztek, mit kifogásoltak, milyen intézkedéseket és korlátozásokat hoztak, mit írtak elő és ezekből mi valósult meg és- igen – és akkor hogy lehet az, hogy mostanában még mindig, sőt még gyakrabban van büdös Nyírbátorban. Csakhogy a főosztályvezető saját szakállára nem dönthet, hogy jön-e tv-s vitatkozni, vagy sem. Arról a kormányhivatal Kabinet Irodája hivatott dönteni. Nos, a döntés a közölt levélben van. Az kapjon egy hangszórót, aki talál itt egy szál döntést is. Ja és egy picike aláírást.

Nehezen elfogadható, de még ettől is nehezebben érthető a hivatali magatartás. No persze a szagos-büdös-bűzös napok egyre növekvő száma talán némi támpontot adhat, hogy talán kínos magyarázkodást szerettek volna elkerülni. Ezt nem tudhatjuk. Mindenesetre ettől még elvárható ma és holnap, s a következő időszakban, hogy határozottan, a jogszabályoknak megfelelve járjanak el és kényszerítsék ki az élhető, de persze egyáltalán nem feltétlenül steril környezet megteremtését.

A hivatkozott és a hivatal által hárított tv-s beszélgetésre a két lakossági aktivista Tokai Tibor és Simon József igazán figyelemfelhívó felszerelésben érkezve egyértelműsítette, hogy az utolsó órában vagyunk. Mielőtt az utolsó órát értelmeznénk, csak jelezném, hogy főleg az elsőként említett Tokai Tibor, a maga sokszor sajátos módján, de folyamatos harcot folytat a tiszta levegőért. Sokszor, akár térdig trágyában és paparazzikat is megszégyenítő módon készíti, készítette a felvételeit, azaz tárta, tárja a nyilvánosság elé a valós vagy vélt bizonyítékait, hogy itt, kérem, tetten van érve a szag. A büdös. Na, ezért volt a gazálarc és a védőruha a stúdióban. Hogy és ha valaki nem hinne az orrának, vagy a szomszéd orrának, akkor legalább most és itt érezze, pontosabban meglássa, hogy a kiállása is kell, hogy a tarthatatlan állapot megszűnjön vagy legalább enyhüljön.

Tokai szerint a „nyírbátori bermuda háromszögben” van minden szag forrása. Az Árpád utcai Bátor Trade-s szarvasmarhatelep, a Tranzit cégek szárnyas telepe és feldolgozója, azok mellett a takarmánykeverő telep, szemben a biogáz üzem, a szintén a térségben működő fehérje feldolgozó és még a csirketelep.

Ha nem lenne elég a sok büdös nap, vagy nem lenne elég a védőruha-gázálarcos performance, akkor még egy nagy halom hivatalos levelezést is felmutatott Tokai Tibor.  Mert bizony évek óta és igen intenzív levelezésben van a Környezetvédelmi Hatósággal.  Szinte napi, már – a gyakorisága miatt – majdnem munkatársivá erősödött a kapcsolatuk.  Ami rendben is lenne, csak ez a fránya szag. Mert a napi büdös, az megrontja a legbensőségesebb kapcsolatot is.  Az meg van. Kéretlenül van, undorítóan van, s hiába a levelek, a megállapítások, a hivatkozások, az intézkedések, a korlátozások, a bejelentett fejlesztések, átalakítások, az ígéretek, ez ma már nem elég. Ezért kellett a demonstráció. Hogy együtt, egy hatalmas tüdőnyi levegővel világgá ordítsák: VÉGE A TÜRELEMNEK!!!  „Mert a nyírbátori embernek is joga van tiszta, szagmentes levegőt szívni!” Ezt nyomatékosította a város polgármestere is.

Persze, azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mennyi legyen, vagy lehet az annyi, azaz mennyi szag lehet a levegőben?  Mennyit visel el a város? Lehet-e cél a teljes szagmentesség? Zéró-e a tolerancia szagügyben? Ha igen, akkor mégis mi van, ha ezt nem lehet megvalósítani. Akkor mi legyen? Aki Á-t mond, az vajon mond-e B-t is?