JUBILÁLT A KIS RIGÓK KAMARAKÓRUS

Elrepült az idő, fogalmazhatnánk így is, ha a Kis Rigók Kamarakórus 15 éves jubileumára gondolunk. 2009 óta Nyírbátorban van egy olyan értékes közösség, amit énekelni szerető gyerekek alkotnak. A 2024-es évben volt a megalakulás jubileuma, és ezt idén, 2025. március 29-én a Nyírbátori Művelődési Központban egy nagyszabású hangversennyel ünnepelték meg. A Kis Rigók a Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola Nyírbátori Tinódi Sebestyén Tagintézményének kötelékében működik. Csodálatos hangzás, mosolygó arcok, fegyelmezett magatartás és minőség jellemzi a csapatot. Sokan láthattuk műsorukat élőben a különböző városi rendezvényeken és a Bátor Televízióban is. Az együttes eddigi két vezetőjét kérdeztük, Angelné Kozma Krisztinát, aki a kórus létrejöttében működött közre, és Siketné Bíró Beátát, aki jelenleg is a Kis Rigók művészeti vezetője.

Milyen indíttatásból jött létre Nyírbátorban egy gyermekkórus? Honnan jött a Kis Rigók névválasztás?
Angelné Kozma Krisztina: A terv nem volt tudatos. Már jó pár éve a zeneiskolában tanítottam, ahol működtek hangszeres együttesek. Általában szoktak kórusok is működni a zeneiskolákban, ha van rá lehetőség. A kollégám volt, aki inspirált engem. Fazekas Misi mondta egy beszélgetés során, hogy „nem igaz, hogy nem ti nem tudtok létrehozni egy kis gyermekkórust a zeneiskolában”. Elgondolkodtam, hogy miért is ne. Szeretem a kihívásokat. Beszélgettem más kollégával is, aki mondta, hogy a legszebb hang az a gyermekhang. Próbálgattuk is, hogy a szolfézs csoporttal felléptünk énekelve, vagy végig jártuk karácsony előtt a zeneiskolát és elénekeltünk egy karácsonyi kánont. Úgy gondoltam, hogy vannak ügyes szolfézsosaim, és megszólítottam jó néhány szülőt. Egy kis kamarakórus összeállt és már a 2009-es adventi hangversenyen felléptünk. Kellett választanunk egy nevet, és tanakodtam magamban is, anyósommal is sokat beszélgettünk erről, aztán a „Kis Rigók” jó választásnak tűnt. A tagjai a zeneiskola növendékeiből, 8 éves gyerekekből álltak.

Most kik alkotják a Kis Rigók közösséget?
Siketné Bíró Beáta: Elég vegyes a korosztály, 8 évestől 13 éves korig, de zömében alsó tagozatos kisgyermekek alkotják a kórus alapját.

Volt olyan, aki úgy csatlakozott, hogy nem a zeneiskola tagja?
Siketné Bíró Beáta: Most is van olyan. Zömében azért a zeneiskolába járó gyerekekre építünk. Az iskolai ének órák helyzete nem a legfényesebb, és a szolfézs tanulmányok is fontosak. Egy alapfokú zenei tudást nyújtunk a gyerekek számára a szolfézson, ami a hangszer tanuláshoz szükséges. A szolfézs órán nekünk a legfontosabb hangszerünk az énekhangunk. Az éneklésen keresztül tanulják meg a diákok a zenei elemeket, a ritmust, a szolmizációs hangokat.

Van-e olyan gyerek az alapító csapatból, aki ezt a pályát választotta?
Angelné Kozma Krisztina: Egy akkori kislányról tudok, Győri Zsófiról, aki óvónőképzőbe ment továbbtanulni, volt szerencsém tanítani őt a gimnáziumban is. Vele mentünk egyházi ének versenyre is, mert nagyon tehetséges és szép hangú volt.

Hogy jött a vezetőváltás a csoportban?
Angelné Kozma Krisztina: Ezt az élet hozta így. Várandós lettem a kislányommal. A tanévet befejeztem, a következőt már nem kezdtem el, mert novemberben megszületett a gyermekem. Úgy osztották szét a csoportjaimat, hogy gördülékenyen tudják a tanévkezdést is csinálni és a kórus folytatását, így vette át Beáta ezt a kis kamaracsoportot.

Kihívás volt ez neked, Beáta? Amikor megnyílt a lehetőség, vágytál is erre?
Siketné Bíró Beáta: Igen, vágytam is rá. Nagyon kevesen maradtak meg az első csapatból, amikor én a következő év szeptemberében újra megpróbáltam összeszervezni a gyerekeket. Nyilván nagyon kötődtek a gyerekek Krisztinához, engem még nem ismertek. A saját szolfézs csoportomból próbáltam gyerekeket toborozni, sikerült újjá szervezni.

Amióta átvetted a csoportot, eltelt 15 év. Szép eredményeket tudtok magatok mögött. Ez már nem csak annyiban merül ki, hogy a zeneiskolában működik egy gyermekkórus.
Siketné Bíró Beáta: A városi rendezvényeknek állandó résztvevői vagyunk. Büszke vagyok arra, hogy bekapcsolódtunk az Éneklő Ifjúság országos kórusmozgalomba, aminek a megyei minősítő hangversenyén már négy alkalommal szerepeltünk. 2018 óta képviseljük Nyírbátort és az alapfokú művészeti iskolát. Kétszer aranyminősítést sikerült elérni. Rendszeres munka kevés kórusban van, Nyíregyházán kívül megyei szinten Fehérgyarmaton és Nyírbátorban.

Miért érdemes egy olyan kórushoz tartozni, amiben rendszeresség van?
Siketné Bíró Beáta: Ahol fellépések vannak, arra rendszeresen készülni kell. A gyerekek délelőtt vagy délután 4-ig iskolában vannak. Én csak 16 óra után tudok velük próbálni, és különböző intézményekből jönnek. Hetek, hónapok, amíg felkészülünk egy szereplésre.

Krisztina, hogyan követed a Kis Rigók életét?
Angelné Kozma Krisztina: Amikor csak lehetőségem van rá, el szoktam menni meghallgatni a zenei koncerteket Nyírbátorban. Most egy kicsit jobban összefonódtam velük. Az egyik szívügyem volt, amikor tanító néni lettem, hogy minél több gyerek menjen tanulni a zeneiskolába. Átéltem azokat a nehézségeket, amiket Beáta, amikor csak 16 óra után lehetett órákat beosztani a gyerekeknek, és roppant nehéz volt bármit megtenni. Ugyanúgy heti egy próbával kezdtük, és ha kellett, szombaton jöttek a gyerekek még pluszban gyakorolni. Büszke vagyok arra, hogy az osztályomból sokan jártak zeneiskolába. Sajnos van lemorzsolódás. Így kerültek be a Kis Rigók közé az osztályomból is. Nagyon jó őket hallgatni. Az adventi hangversenyen, amikor odaálltak a közös éneklésre a nagykórussal, a Tinódi Vegyeskórussal, szívet melengető volt a gyerekhangot is hallani.

Mi a mottója a csapatnak?
Siketné Bíró Beáta: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Ez a Babits Mihály idézet a lelkembe vésődött, ezt próbálom a gyerekeknek és a közönségnek is átadni.

Polyák Dézi