KARRIERPÁLYA NYÍRBÁTORBAN

A közelmúltban, egy rendezvényen beszélt Nyírbátor polgármestere egy Kelet-Magyarország Programról, nevezetesen, hogy milyen intézkedéseket vár ez a térség egy kormányváltás után. A cél, hogy kezdjük el a felzárkózást az ország fejlettebb régiói mögé.  Miközben Nyírbátorban, politikától függetlenül is stratégia váltást terveznek, mert szeretnék, hogy a város képes legyen megfelelni a nagy gazdasági potenciál kihívásainak. Nagy Miklós beszélgetett Máté Antallal.

Az elmúlt évtizedekben sokan, sokszor beszéltek arról, hogy ezt a régiót fel kell zárkóztatni. Régiós szinten ez bizony nem sikerült. Vannak szigetek, mint például Nyírbátor, Nyíregyháza, de összességében ez inkább kudarc. Az ön nevével is fémjelzett program mitől lenne sikeresebb, mint a korábbi programok?

Valóban, azt már az elmúlt évtizedekben is felismerték, hogy a nagy régiós különbségek az ország kárára válhatnak. Azt is mindenki tudja, hogy a mi régiónk ,az országon belül is alaposan lemaradva, hátul kullog. Itt akár a bérekről, akár az iskolázottságról, akár a lakosság összetételéről beszélhetünk. Nagyon egyértelműen meg lehet fogalmazni a régió adottságait. Erre kell egy olyan programot összeállítani és végrehajtani, amivel, legalább az ország átlagához fel lehessen zárkózni.

Ha az EU-s átlag elérése lehet az ország célja, akkor ez a mi programunkra kell, akár 30-50 év is.

Nem gondolnám, hogy akár középtávon is reális cél lenne az uniós átlag elérése. Az viszont cél kell legyen, hogy legalább ne nőjön a különbség. Mert, most ez a helyzet. Az unió jobban fejlődik, illetve az ország átlaga is gyorsabban nő, mint a mi régiónk. Azt gondolom, hogy az országgyűlési választásokat követően alapvető fordulatra van szűkség. Amikor fejlesztéspolitikáról beszélünk, akkor a fejlesztésre rendelkezésre álló források optimális felhasználásáról kell beszélnünk. Ma ebben vagyunk a legnagyobb lemaradásban. Nagyon rossz hatékonysággal és nagyon elforgácsoltan verjük el a pénzt. Sokszor eltűnik az eredeti cél.

Amúgy mennyi pénzről beszélünk ebben az uniós ciklusban?

Nagyjából 80 milliárd Ft, amit a TOP-ban lehetett elnyerni. Ebben nincsenek ágazati programok, illetve nem számoljuk be a gazdaságfejlesztési forrásokat sem. Természetesen voltak ebben nagyon jó programok is. Vegyük csak szemügyre a nyírbátori fejlesztéseket, s nyilván a megyében máshol is voltak jó célok és programok. Az igazi baj az, hogy ebből sok pénzt politikai alapon osztottak, hogy kapjanak a megfelelő oldalon álló települések. Időnként elképesztő célokra adták a pénzt, ami kidobott pénz lett. Olyan településen hoztak létre (nagyon sok pénzből) termelői piacot, ahol termelés sincs.

Ha nem javítunk a források hatékony felhasználásán, akkor négyszer annyi pénz is kevés lesz.

A politika képes erőszakot végrehajtani magán? Mert ebből az következik, hogy csak a célszerűséget, hatékonyságot nézik és nem a pártállást.

Ezt muszáj lesz pedig. Ha tudom, hogy mi a cél, akkor engedni kell a szakmát, hogy valódi verseny alapján döntsenek. Végre engedni kell, hogy az nyerjen, ahol az a pénz a legjobban hasznosul.

Létezik, hogy elmúlt, az emlegetett uniós ciklusban nem tudták, hogy mi a cél?

Tudták, csak éppen a politika ezt felülírta. Nincs ebben nagy tudomány.  A kormányra kerülő ellenzék, ha valamit, akkor ezt hitelesen képviseli. Nem szabad engedni, hogy a közös pénzünkből politikai célokra, magánzsebekbe kerüljön a pénz. Ma az cél, hogy a kormányváltás után ne a politikai szempontok alapján döntsenek. Ezt képviseli és hitelesen képviseli az ellenzék. Már az előválasztásokon is félreállították azokat, akik esetében csak egy kis gyanú is felmerült.

Mit favorizál ez a Kelet-Magyarország program?

Nem akartuk feltalálni a spanyolviaszt. Nyugat-Európában jól működő, kisebb ipari parkok hálózatát hozták létre. Ezek a kis ipari centrumok járásonként alakultak ki, ahonnan még ésszerű utazási idővel bejárhatnak a dolgozók.  Ráadásul azok az ipari parkok, szinte mindegyike kapcsolatban áll valamelyik egyetemmel, vagyis tudásközponttal. Ez a mi célunk is. Ebben a megyében is ki kell alakítani valamilyen, ehhez hasonló struktúrát. Egységes fejlesztéspolitikával, befektetés ösztönzéssel ilyen kis ipari parkokat kell létrehozni. Ebben az Észak-Kelet magyarországi régióban gondolkodunk. Nem szabad, hogy a mai differenciáltság megmaradjon.  Ma persze az eddigi gyakorlat haszonélvezői vagyunk, de a nyírbátori ipar fejlődését már nem kell félteni.  Ugyanakkor óriási előrelépés lehet ez Vásárosnaményban, Fehérgyarmaton. Ez egészen biztos. Ez a program ezt írja le, hogyan lehet, kell megvalósítani.

Ez tehát az ipari előrelépés lehetősége. S mi a másik fontos program?

Nem kerülhető meg a roma kisebbség helyzete. Erre is voltak persze programok. Nos, az eredménye is látszik, hogy mennyire gondolták ezt komolyan. Ma már nincs abban vita, hogy a roma társadalom felzárkózása nélkül, nálunk sem lesz jóllét.

Eddig minden kurzus eljutott. Mi garantálná a sikert ebben a programban?

Eddig országos roma programok készültek. Ezt hozták ezek a programok. Szerintünk pedig mindig az adott térségnek és még inkább a településnek kell a központban lenni. Centralizáltan a jogszabályokat kell megteremteni, bizonyos forrásokat kell biztosítani, de a helyi romaproblémákat csak helyben lehet megoldani. A helyi társadalmi együttműködés lehet ennek az alapja. Az elmúlt 12 évben, a roma kérdésben, országos szinten semmilyen előrelépés sem történt.

Mi a következő része ennek a programnak?

Nyilván, hogy a mezőgazdaság. Az, ami a mezőgazdaság területén történt, egy nagyon nagy tragédia. Voltak persze jó célok, támogatás is, csak éppen közben elrohant mellettünk a világ. Nem, hogy a nyugati, de még a lengyel termelőkkel sem vagyunk versenyképesek. Ezért aztán nincs is nemzetközi piaci lehetőségünk. Szabályozás, munkaerő utánpótlás, szakképzés, infrastruktúra, öntözés, víz utánpótlás… ezekben fényévekre vagyunk a nyugat-európai gyakorlattól. Ha megnézzük a zöldség gyümölcstermesztésünket a térségben, akkor látjuk, hogy a termelők döntő része óriási lemaradásban van. Eljutottunk oda, hogy a magyar konzervipar külföldön termeltet. Ez tragédia. Országosan szabályozni kell a bérek és járulékok tekintetében, a támogatások tekintetében. A jelenlegi területalapú támogatás sokszor a nem termelésre ösztönöz, hiszen akkor is megkapják a pénzt, ha semmilyen termelés nincs. Ezt alaposan meg kell változtatni.

Ha most a helyi jövőt nézzük meg alaposabban, akkor az is kiderül, hogy a nyírbátori gazdasági potenciál is kezd átalakulni, de a fejlődést eléggé bekorlátozhatja, hogy a város lélekszáma mindössze 12500. Kevés a munkavállaló. Hogy lehet ezen a helyzeten változtatni? Mitől lenne vonzóbb holnap Nyírbátor, mint amilyen tegnap volt?

Nyírbátor már régóta nem gondolkodhat csak a város közigazgatási határain belül. Ma már legalább annyira felelősek vagyunk a térségben élő emberekért is. Ide nem csak dolgozni járnak. Itt vásárolnak, ide járnak iskolába a gyermekeik, itt intézik az ügyeiket.  A települési határok szép lassan lebontódnak.  Ugyanakkor mi küzdünk a településen felnövekvő generációért, sőt a megyében felnövő generációkért is mindent megteszünk. Arra bíztatunk mindenkit, hogy aki biztos jövőt akar magának a családjának, illetve biztonságos környezetet akar, annak ne legyen kérdés, hogy Nyírbátort válassza és végül ide is érdemes települnie. Ezért mi úgy alakítjuk a feltételeket, hogy ezt mindenben segítsük. Segíteni fogunk a lakhatásban, a munkahelyben, az iskoláztatásban. Ez egy új szemlélet lesz.  Eddig is volt ez, de most a járvány után ezt fel fogjuk erősíteni. Ebből a szempontból itt léptékváltás történik majd.  Most erre minden lehetőségünk előállhat. Nézzük a cégek fejlődését, a cégek piaci helyzetét s ebből kiderül, hogy a város életében óriási lehetőségek alakulnak a következő 5-10 évben. Ilyen, egy település életében csak nagyon ritkán fordul elő.

Mitől hiszi el egy megyében született, valahol diplomát szerző fiatal, hogy neki érdemes Nyírbátorban elhelyezkedni, illetve a városba költözni, mert minden feltétel, amit itt talál, az versenyképes lesz?

 Nézzük, hogy mire van szűksége ma egy fiatalnak? Nyilván az első, hogy legyen munkahelye. Az a kérdés, hogy elhiszi-e, hogy gépészmérnökként is érdemes itt letelepedni. Vajon lesz-e megfelelő karrierje?

No, de miért jönne ide a gépészmérnök, amikor Dunántúlon a kétszeresét is megkeresheti, mint amit itt kaphat?

A bérfelzárkózásnak meg kell történnie. Ha valahol ez gyorsan várható, akkor az biztos, hogy éppen Nyírbátorban lesz. Már ma is érzékelhető ez. A munkavállalók iránti kemény verseny, amit 20 év alatt sikerült itt kialakítani, már nagyobb bérnövekedést hozott nálunk, mint ami a térségre jellemző.

Erről beszélt a cégvezetőkkel, hogy ma már a dunántúli fizetéseket kell nézniük, ha minőségi munkavállalókat akarnak?

Természetes, hogy erről beszéltünk.  Ha ezt nem veszik figyelembe, akkor nem lesz megfelelő ember. Ez persze komplexebb kérdés, hiszen egy fiatal nem csak a bért nézi, bár talán ez a legfontosabb.  Ha a most alacsonyabb béreket kompenzálni tudjuk az olcsóbb megélhetéssel, ha közelebb maradnak a szüleikhez, ha kialakul az identitástudat, akkor ezért valamennyi bérkülönbséget is bevállalnak sokan. A barátok, az ismerős környezet sok mindent kompenzál. De ez mind csak akkor igaz, ha  elhiszi a fiatal, hogy Nyírbátorban dolgozva sem marad le a volt egyetemista társától, aki Dunántúlon dolgozik. Ha ez a perspektíva nem lesz meg, akkor baj van.

Ez csak hit kérdése ma, vagy vannak már ennek jelei, hogy a holnap tényleg stabilabb, gyarapodóbb lesz, lehet?

Ma még hit kérdése, de tudom, hogy itt a hit kevés, ahhoz, hogy bizalom legyen, bizonyíték kell. 30 éve hitegetjük az embereket, hogy felzárkózunk. Ez, látjuk hová vezetett. A következő néhány évben be kell bizonyítani, hogy nem a saját zsebünk megtöltésén dolgozunk, hanem azért, hogy az embereknek jobb legyen. Ez talán a legnehezebb feladat.  Nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani! Ugye ismerős? Nos, ezt kell alapul venni.

Nagyon jól hangzik az ön szájából, hogy itt érdemes, mert lesz, hol lakni, iskolába járni a gyereknek, kikapcsolódni, no, de a karrierről, a bérekről hitelesen csak a cégek képviselői tudnának beszélni. A majdani találkozókon odaállnak majd ön mellé, hogy ezeket ők mondják el?

Már formálódik valamilyen közös munka. Az lenne az elv, hogy az asztalnál egyenrangú lesz a gyárvezető és a város vezetője. Nem az egyes cégek marketingelik magukat, hanem a város és az összes nagyvállalat közösen mutatja be Nyírbátort és munkalehetőségeket, a karrierpályákat. Ez a terveződő együttműködés azt vállalja, hogy a várost és a munkahelyeit, az ipari parkját és a lakókörnyezetét együtt kínálja.  Amikor majd valaki a cégvezérektől hallja, hogy ezek a cégek hogyan fejlesztenek, hogy milyen új és új munkahelyek jönnek létre, hogy a belépéstől hová lehet eljutni cégen belül, s mellette megismerhetik a város adottságait és szolgáltatásait, és szórakozási és kikapcsolódási lehetőségeit, akkor már van, lesz min elgondolkodni. Mert ismerjük el, jó Nyírbátorban élni. Ha ehhez még jó jövedelem is társul, akkor miért is ne maradna itt az ember.

Szerintem muszáj lesz versenyezni akár Nyíregyházával is. Miért is lesz jobb Nyírbátor, mint Nyíregyháza?

Nem fogunk helyett cserélni. MI maradunk kisváros. Pont ez az előnyünk. Itt minden közel van. Az iskola, a munkahely, a fürdő, az áruházak. A gyerekeink is gyalog közlekedhetnek. Itt még ismerik egymást az emberek. Amúgy szinte mindenből tudunk kínálni, lesz színházi előadás a jövőben is, koncertek is..stb. Amúgy pedig a nagyvárosok fél órán belül elérhetőek, ha több kell.