A 30 évvel ezelőtti rendszerváltásról tudjuk ma már, hogy rengeteg, át nem gondolt, vagy kellően meg nem tervezett lépést, s ebből következően rengeteg, roppant zűrös helyzetet eredményezett. Nem célunk teljes képet, s széles hátteret adni a rendszerváltás, s az azt követő évek zűrzavaros időszakában bekövetkezett eseményekről, mert ugyan lenne számos tanulságos történetünk, most csak ezek egy kis szeletére irányuljon a figyelmünk! Legyen ez az oktatás, vagy még azt is szűkítve, legyen a szakképzés!

A rendszerváltás előtti, amúgy sokat bírált magyar oktatási rendszerrre egy dolgot néhéz lenne ráfogni. Nevezetesen azt, hogy tömegével kallódtak el, vagy estek ki a rendszerből a diákok. Azt sem nagyon lehet felróni, hogy valamilyen szinten, de azért, az ágazatok legnagyobb részét lefedően, ne lett volna szakképzés. Most ne nézzük, hogy azt milyen metodikával, milyen módszerrel, s mennyire a kor követelményeinek megfelelően tette! Elég csak annyit néznünk, hogy például volt-e ács, festő, asztalos és bádogos, s esztergályos és kőműves, vagy éppen mezőgazdasági gépszerelő.  Nehéz lenne elvitatni, hogy folytattak ilyen, és még sok más szakmában is képzéseket.  Azt is nehéz lenne elvitatni, hogy a tantermek ne lettek volna tele diákokkal. Ismét csak mondom, most nem célunk vizsgálni a minőségét, illletve a színvonalát a képzéseknek. (Amúgy még az is lehet, hogy nem is volt az annyira kritizálható, mint ahogy mostanában visszaemlékszünk az akkori iskolákban zajló munkára)

Vegyük úgy, hogy volt valamilyen bázis, alap, amiről, ésszerűen és okosan, s a többi képzéssel is színkronban, előrébb lehetett volna lépni. Azt már nem is merem mondani, hogy nem csak előrébb, hanem feljebb kellett volna lépni. Nem pedig ellépni mellőle, előle, vagy alóla, mint ahogy a valóságban történt. Mert bizony a hangzatos elképzelések, s főleg a kritikák odáig már nem terjedtek, hogy akkor egy új koncepció mentén megmentve szervezzék újjá az oktatási rendszert, benne a szakképzést is. Hozzáigazítva az igényekhez. Ez egy általános, s gyakran elhangzó mondat,de igazságtartalma attól még meg van.A fő problémák egyike, hogy valójában nem hogy 1-3 évre nem nagyon láttak előre, de még, szinte a következő tanévre sem.  Arról már ne is beszéljünk, hogy egy jól működő szakképzési rendszer nyilvánvalóan szakavatott munkaerőpiaci előrejelzésekre alapozva építkezik. Vagyis szilárd alapokon áll, s van jövőképe, sőt van jövője. De nem, nem volt. Sokszor még igazi gazdája sem, nem hogy jövőképe. 

Na ebből keletkezett az a helyzet, hogy amikor jött az a multi is, amelyik már szakképesítésekkel , sőt szakértelemmel is bíró munkavállalókat is keresett, nagy számban is, nos az a multi vért izzadva szedte össze a dolgozóit. Ámde a következő multinak ez már még nehezebben, vagy sehogy sem ment. Mert nem volt kit felvenni. Jó-jó, tudjuk, sok, talán a legtöbb cég már nem is akar szaképesített dolgozót. Elég a szalag melletti, a monotóniát hosszú ideig tűrő, egy munkafolyamatot betanuló munkavállaló. Amúgy ezt a réteget is felszippantották már rég. Mondjuk tömegével nem is nagyon van más, sokkal képzettebb, munkára kész jelentkező. Ebben a térségben egészen biztosan nincs. 

S itt érünk vissza az elhibázott oktatáspolitika, illetve szakképzés ősbűnéhez. Melyik miatt alakul úgy a helyzet, amilyennek most ismerjük? Azért kell csak a betanított munkás, mert egyébként pedig nincs szakképzett munkás, vagy azért nincs szakképzett munkás, mert különben is csak betanított munkát kínálnak. Nyilván egyik nincs a másik nélkül, de akkor is az oktatásnak kell előre menekülni.

A megyében jelentős, közel 9 százalékos volt a munkanélküliség múlt év végén. A 3 hónapnál hosszabb ideje munka nélkül lévők döntő része szakképzetlen. A mi térségünkben (Nyírbátor környékén) ma már leginkább csak azok vannak munka nélkül, akik olyan régen kiestek a munka világából, hogy valójában már azt sem biztos, hogy tudják, milyen lehet napi 8 órát dolgozni. Mit és hogyan kell ott tenni. Mit vár el egy munkáltató? Vagy milyen az, hogy heti 5 alkalommal, reggel 6 óra előtt be kell érni dolgozni. Ez a gond többezer embert érint csak a térségben. Mert hiába kínál munkát az ipari park összes cége, ha alapvető kompetenciákkal sem rendelkeznek ezek a munkanélküliek. 

Egy most induló uniós projektben éppen az a fő cél, hogy 500 embernek azt tanítsák meg, mit vár el tőlük a foglalkoztató, s ezt követően már inkább reménykedhetnek, hogy a felkínált lehetőségek egyikét képesek lesznek megragadni. A projekt keretében készült munkaerőpiaci felmérés pedig arra is alkalmas lehet, hogy okszerű képzések történjenek a térség szakképző iskoláiban. Erre a törekvés mintha látszana a cégek felől és a szakképző iskolák felől is. Amennyiben ez  valóság lesz, akkor  talán nem kell pár év múlva hasonló , a korábban említett képzéseket szervezni. Mindenesetre Máté Antal  Nyírbátor polgármestere komoly reményeket fűz ehhez a programhoz, hiszen a városban már leginkább azok vannak közmunkán, vagy még azon sem, akik semmilyen képzettséggel, de sok esetben még 8 általános iskolai bizonyítvánnyal sem bírnak. Ugyanakkor a polgármester is pontosan tudja, hogy a jövőt ugyan lehet a múlt mulasztásainak korrigálásával alakítani, de valóságosan csak a gyökeres szemléletváltás hozhatja el azt az állapotot, amit Nyírbátorban régen eldöntöttek. A jövőben csak olyan fejlesztéseket engedélyeznek és szorgalmaznak, amelyek magasabb hozzáadott értéket állítanak elő, illetve a legkorszerűbb technológiákat alakalmazzák. Ehhez pedig a képzésnek is alkalmazkodnia kell.

Veres János volt pénzügyminiszter szerint ez program, amelynek a sikerében biztos, nyilvánvalóan lehet mintaprogram, hiszen a térség problémája egész Kelet-Magyarország problémája. Az más kérdés, hogy majd, akik kommunikálják, akarják-e minta-programként beállítani a Nyírbátor-Nagykároly közös programját. Veres ugyanakkor szintén megerősítette, hogy nyilván az a cél, hogy szakképzett embereket fogalkoztassanak a nyírbátori cégek, illetve, hogy a jövőbeni fejlesztéseik abba az irányba menjenek. Egyelőre most tehát kettős a cél a városban. Munkaképessé tenni azokat, akik már nem nagyon ismerik a fogalmat sem, illetve nyomást gyakorolni, hogy modern technológiához értő, szakképzett munkaerő igény jelentkezzen a cégek részéről. 

A programindító konferencián, ahol "netes" kapcsolaton keresztül voltak jelen a romániai Nagykárolyból is, infrastruktúrális fejlesztésekről is beszéltek. Az egyik ilyen a Bátori Termékek Háza lesz, amelyben helyi termelők mutathatják meg termékeiket. Ez részben piaci lehetőség, de sokkal inkább imázs építése a városnak. A másik fejlesztéssel az Inkubátor Házat bővítik, hogy még több kezdő vállalkozás kapjon stabil telephelyet az üzlete, termelése indításához. A nyírbátori programra nagyjából 500 millió forintot biztosít az Európai Unió.

Szerző: Nagy Miklós