MÁTÉ vs MÁTÉ

„Ma már nehezebben megy az átállás. Sokszor, a magánéletemben, amikor aztán tényleg lehetnék viccesen laza, nem mindig sikerül. Előfordul, hogy a barátok jegyzik meg, lehetnék végre lazább, mert ott nem polgármesterként vagyok jelen. Nem úgy van, hogy a hivatalban leveszem a zakót és ottmarad vele együtt a polgármester is. Igyekszem, de nem könnyű ez. 

Máté Antal polgármesterrel Nagy Miklós beszélget     

Második polgármesteri ciklusát kezdte el. Az elmúlt években sikerült kivenni a teljes szabadságát?

Eddig még sohasem sikerült, de nem halmozom a napokat. Nálunk az a gyakorlat, hogy januárban kiírjuk a megmaradt tavalyi szabadságot és függetlenül attól, hogy ténylegesen dolgozunk, vagy sem, az kivett szabadságnak minősül.

Ki sínyli ezt meg jobban? A polgármester, vagy az egyszerű polgár Máté Antal, vagy talán legjobban a család?

A legkevésbé én, hiszen aki ismer, tudja, szinte munkamániás vagyok. A családon, a baráti kapcsolatokon viszont komoly a terhelés a sok társadalmi elfoglaltság miatt. Már évek óta lényegesen kevesebb idő jut a magánéletre és még ezt a kevesebb időt is jól kell szervezni.

A közeljövőben már ez is változik. Amióta polgármester vagyok, először fordul elő, hogy szilveszterkor, illetve a másnapi újévi koncerten nem leszek ott. Végre sikerül elutaznunk. Családi programunk lesz. Balláné Erzsike képviseli majd a várost.

Ha jól sejtem, határozott családi elvárás volt, hogy most végre a „civil” Máté Antal családi programot szervezzen erre a jeles napra?

Pontosan. Elutazunk karácsony után és csak az Új Évben jövünk haza. Erre eddig nem volt példa. Ma, szerencsére olyan a helyzet, hogy ezt meg tudjuk tenni. Egyébként pedig már a második gyertya gyújtásánál sem voltam ott, mert beteg lett a kislányom és inkább vele voltam.

Ebben az évben mi a legjobb dolog, ami a „civil” Máté Antallal történt?

Nem egyszerű. Azt hiszem a politikus létemből könnyebb lenne. Most voltak a győztes választások…

Akkor most gondoljuk azt, hogy már nincs is a „magánember” Máté Antal?

A magánéletem szempontjából, fontos dolog, hogy vadász lettem, hogy ma már jobban ki tudok kapcsolódni. Nem is az a lényeg, hogy a puskát pufogtassam, sokkal fontosabbnak érzem, hogy kimehetek a természetbe. Kiülhetek egy lesre, egyedül, nyugalomban. Teljesen kikapcsolok olyankor.

Ez az első igazi hobbi?

Manapság igen. Ezelőtt a sport volt, amit manapság nem tudok rendszeressé tenni, de azon vagyok, hogy ezt is visszahozzam az életembe. Az a tervem, hogy heti legalább két alkalommal sportolni is fogok. Mostanság havonta két-három alkalommal, vagy magamban, vagy ismerősökkel elmegyünk vadászni.

Ez olyan úri passzió, vagy tényleg a sport, a természet szeretete a fontos inkább?

Lehetne úri passzió is, ha úgy űzném, de aki ismer, tudja, hogy én a természetet szeretem inkább.

Honnan jött a vadászat?

Régen is szerettem a természetet.  Korábban az volt a hobbink, hogy fotózni jártunk a természetbe. Régebben, 10-12 évvel ezelőtt volt egy baráti társaságunk, akikkel együtt fotózni jártunk oda, ahová mások vadászni mentek. Maradtunk páran, akik szorosabban barátkozunk és persze a lazább kötődés a többiekkel is megmaradt.

Amúgy vannak igazi barátai?

Már hogyne lennének. Nem sokan, de akivel szorosabb a viszonyunk, az a két-három-négy ember, az valós, kipróbált barátság. Azt gondolom, hogy az embernek nem sok, hanem inkább valódi barátokra van szüksége.

Velük mindent megbeszélnek?

Nem így fogalmazok. Velük sok fontos dolgot megbeszélünk, de nem mindent.

Van olyan, akivel mindent megoszt, megbeszél?

Persze. A párommal mindent megbeszélünk.

Ha már itt tartunk, azt hittem „a legjobb, ami történt az évben” kérdésre az lesz a válasza, hogy új párjával kezdtek új életet?

Ez azért van, mert én ezt félig-meddig az előző évre tenném, de az is igaz, hogy valójában mégis ebben az évben lett ez hivatalos. A nyugodt magánélet valóban ebben az évben indult.

Ha nem egy polgármesterrel beszélnék, ez a kérdés fel sem vetődne, de egy olyan ember, aki kirakatban éli az életét, azért nem kis kockázattal számolhatott akkor, amikor új társra találva folytatta politikai pályáját.

Ez igaz, de az is igaz, hogy ezen mi nem gondolkodtunk. Azonban a mi politikai közösségünkben is voltak olyanok, akik ezt a magánéleti váltást kockázatosnak gondolták. Voltak, akik aggódtak. Ma már látjuk, hogy ugyan lehetett ez beszédtéma, de nem igazán ezzel foglalkoztak az emberek, amikor arról döntöttek, hogy ki legyen a polgármester. Ma már tudjuk, a politikai ellenfeleink is korrektek voltak.

Az új párjával, gondolom, átalakult egy kicsit az élete. Valójában mire van idejük közösen?

Ebben tényleg érzékelhető a változás. Manapság már elmondhatom, hogy több idő jut magunkra, a közös pihenésre. Többször tudtunk elmenni közösen kikapcsolódni, szórakozni.

Az nagyon fontos, hogy a társad el tudja fogadni a pozíciódból adódó váratlan változtatási kényszert. Ezt nem könnyű elfogadni.

Valóban nem könnyű, de szerencsére az a helyzet, hogy a társa, Fülöp Enikő pontosan ismeri a polgármesteri tisztség velejáróit.

Igen, ez nagy könnyebbség. Bármilyen váratlan szituációt, a megtervezett napi programtól való eltérést kezelhetek úgy, hogy a változások a családban nem okoznak gondot. Talán ezért is működik a dolog.

Mikor olvasott könyvet utoljára?

Bevallom, régen. Lehet már két éve is.

Ez idő, kedv, az irodalom nemszeretete?

Szeretek olvasni, de nem gondolom, hogy ebben is meg kellene felelni a társadalom látszat elvárásának, nevezetesen, hogy az elit értelmiséginek, ebben a számítástechnika uralta világban „csakazértis” papírra nyomott irodalmat illik olvasni. Egyébként sokat olvasok, vagy inkább azt mondom sokat olvastam. Ugyanakkor jobban szeretem a filmeket. Engem az olvasás fáraszt, a szemem miatt jobban fáraszt, mint az átlagembert. Mire belemelegednék, 30-40 oldal után elfárad a szemem.

Kedvenc téma, szerző?

Főleg a háborús témák, a történelmi regények a kedvenceim. Egyébként a középiskolai informatika tanárom szoktatott az olvasásra. Akkoriban sokat olvastam, főleg a tőle kapott témák, könyvek jelentették az ezirányú érdeklődésemet.

Filmek?

Azt a filmet szeretem, aminél nem tudjuk előre, hogy mi lesz a sztori vége. Fontos, hogy legyen benne meglepetés, váratlan fordulatok, amivel végig fenntartják az érdeklődésemet.

Mikor nézett végig egy egész filmet? Gondolom ez, legfeljebb moziban fordult elő, de például tv-ben, úgy, hogy nem csörgött közbe a telefon?

Nem is emlékszem. Persze megteszem, hogy nem mindig veszem fel a telefont. Főleg, ha tudom, hogy olyan ügyben keresnek, ami azért nem égetően fontos. Ezért is szeretek moziba menni.

Ki válogatja a ruhatárát?

Saját magam. Soha nem öltöztettek. Nem is emlékszem olyan időszakra, amikor nem magam döntöttem el, hogy mit veszek fel.

Balláné Erzsike meg is jegyezte, hogy annak idején azért oda kellett Önre figyelni, még hivatali dolgozó korában, mert eléggé szerette a kényelmes, megszokott, pulcsi-farmer kombót.

Ez igaz. Nem is ment könnyen az átállás az öltöny-nyakkendő kombinációra. Annak idején zakó csak a legfontosabb alkalommal volt rajtam. Mondjuk a COLOPLAST avatóján biztos, hogy zakót is vettem.  Ing is csak fontos eseményen volt rajtam.

A személyisége lassan hozzáalakul a pozíciójához?

Abszolút. Persze. Azt nem tudom, hogy ez a személyiség megváltozása-e, amikor már sokkal jobban odafigyelek, hogy hol, mit mondok, vagy hogyan viselkedem. Akik régen ismernek, tudják, hogy elég laza személy vagyok. Remélem, néha még ma is. Korábban ez volt a jellemző rám. Sok maradt meg, de belátom, hogy sokat komolyodtam is, hiszen ezernyi helyzetben muszáj komolyan viselkedni. Ez pedig korlátozza a laza mivoltomat. Ma már nehezebben megy az átállás. Sokszor, a magánéletemben, amikor aztán tényleg lehetnék viccesen laza, nem mindig sikerül. Előfordul, hogy a barátok jegyzik meg, lehetnék végre lazább, mert ott nem polgármesterként vagyok jelen.

Szóval sokszor a polgármester érkezik haza és nem Máté Anti?

Nem úgy van, hogy a hivatalban leveszem a zakót és ottmarad vele együtt a polgármester is. Igyekszem, de nem könnyű ez. Ráadásul az ember a magánéletében van éppen, de persze mások számára ugyanúgy a polgármester van ott. Lásd, bevásárlás közben, színházi előadás szünetében.

Milyen szituációt nem engedhet meg magának ma, amit egyébként Máté Antiként minden további nélkül megtehetne?

Édesapámtól örököltem, hogy „ezermester” vagyok. Ha kell villanyt szerelek, burkolok, megszerelek egy motort. Tíz évesen” kispolszki” motort szereltem.

Be is indult?

Naná, hogy beindult. Bármit szétszedek és utána össze is rakom. Megjavítok bármilyen elektromos kütyüt otthon. Ez is kikapcsol. Régen megtehettem azt, ha közben el kellett menni egy csavarért, akkor munkásruhában simán elmentem. Most azt mondja a párom, hogy vegyek fel egy rendes nadrágot legalább.

Miért is? Mi történne, ha a szerelő cuccában menne be az üzletbe? Vagy akkor már a másik szerepében jelenik meg?

Az biztos, hogy különféle szerepek vannak. Az az érzésem, hogy lehet egy kép az emberekben a polgármesterről, s önkéntelenül is próbálok ennek megfelelni.  Az a helyzet, hogy az otthoni nadrágjaimat addig hordom, amíg szét nem szakad. Ez nem biztos, hogy vállalható az utcán is.

Ez zavarja Önt?

Kicsit igen.

Hol lehet meghúzni a határt? Először át kell cserélni az otthoni nadrágot, a hivatali pulcsit, nem lehet bárhol viccelődni. Eljöhet az a pillanat, amikor megérzi, hogy ez már nem Máté Antal?

Biztos, hogy nagyon észnél kell lenni, hogy egyszercsak minden helyzetben valami szerepet játszom, s már nem tudom, hogy mikor vagyok én, mikor a polgármester.

Ki veheti ezt észre? Ki szólhat ezért?

Például a barátaim. Tőlük el is várom, hogy észre vegyék, figyelmeztessenek. Szerencsére meg is teszik.

Képes még elfogadni, akár a barátoktól a kritikát, a feddő észrevételeket? Nem is feltétlenül a döntésekre gondolok, sokkal inkább a viselkedésre.

Nem vagyok erre érzékeny. Nekem soha nem esett rosszul a kritika.

Sokan maradtak, akik még ma is Antinak szólítják?

Nem maradtak annyian, mint amennyit szeretnék.

Mit gondol, mi ennek az oka? Nincs ebben az, hogy ma már átveszi a nadrágot, ha beugrik a csavarboltba?

Ezt nem hiszem. Nem gondoltam, hogy a polgármesteri tisztségnek ekkora súlya van a hétköznapokban. Van olyan jó ismerősöm, akivel megválasztásom után néhány hónappal találkoztam, s azt gondoltam, hogy teljesen természetesen közeledik, de ez nem úgy történt. Ám azt gondolom, hogy elmúlt 5 évben sokan észrevették, hogy én egy közvetlen fickó vagyok, még a polgármesterség ellenére is. Ez abból is látszik, hogy ma már jóval többen jönnek oda hozzám, megszólítanak, mint akár 4 évvel ezelőtt. Ezt jó jelnek tartom, hogy tudtam jelezni az emberek felé, ugyan komolyan veszem a tisztségemet, de attól még ember is maradtam.

Ha valaki a munkahelyén döntési pozícióban van, akkor ez otthon is így alakul?

Szeretném, ha ez nem így lenne.  Nem akarok a magánéletben minden kérdésben dönteni. Igaz, a fontos kérdésekben azért törekszem a döntésre. Mondjuk például, ha felújítjuk a lakást, akkor a műszaki kérdésekben szeretek én dönteni. De a fal színét már nem én döntöm el. Mikor és hová menjünk, mit nézzünk meg, stb., na az nem zavar, ha nem én vagyok a főnök.

Zárásként fel tudná sorolni az Ön számára legfontosabbakat, ami idén történt?

Vannak ilyenek a magánéletemben is és a hivatásomban is. Az igazság az, hogy ezekben, egyrészt lehetnek keveredések, másrészt nem igazán akarok sorrendiséget felállítani.  Annak örülök, hogy a magánéletem kiegyensúlyozott lett. Nagyon fontos, hogy a gyermekeim itt vannak a közelemben. Mostanában már sokkal több időt tudok fordítani a magánszférámra, végre pihenni is többet tudok, ki tudok menni a természetbe, akár vadászni is. Szerintem a környezetem is érzi, hogy kiegyensúlyozottabb lettem.

A hivatásomban is találhatok mérföldköveket. Ilyen a választási eredmény. Ez nagyon sok mindent jelent. Egyrészt elfogadják a magánéletemet. Elismerték ezzel a múltbéli szakmai eredményeimet és bizalmat adtak a jövőre nézve is. Egyébként is a szakmai sikerekre én nagyon büszke tudok lenni. Az évből kiemelném a két, talán legfontosabbat, a Kettes Iskola átalakítását, illetve a lakópark építésének megkezdését.

Hiú embernek tartja magát?

Azt hiszem, ezt be kell vallanom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy fontos: amit én értem el, azt ne akarják elvenni tőlem.

Rosszul esne, ha ezt nem vennék észre?

Igen, kifejezetten rosszul esne. Persze nem az motivál, hogy vegyék észre, de az fontos, hogy lássák és értékeljék. Ám azt szeretném, ha mindenki tudná, polgármesterként én soha nem a pillanatnak élek. Nekem van egy távlati elképzelésem erről a városról. Nagyon tudok örülni, amikor egy-egy mozaik a helyére kerül.

Így a beszélgetés végén elmondaná, hogy milyennek gondolja saját magát?

Alapvetően optimista vagyok, nyitott minden tekintetben, s befogadónak tartom magam.  Ugyanakkor nagyon határozott is vagyok és az is igaz, hogy az elképzeléseimtől nagyon nehezen vagyok eltántorítható. Azonban meg lehet engem győzni dolgokról, de ez nem megy könnyen.