SZERETETNYELV
ÉRTJÜK VAGY NEM ÉRTJÜK EGYMÁST?

Az örök rejtély és téma a párkapcsolatban: vajon miért nem értik a férfiak a nőket, illetve miért nem értik a nők a férfiakat. Kósáné Csalah Anita mentálhigiénés szakembert, life coachot kérdeztem a témában, aki a Házasság hete apropóján előadást is tartott 2025. február 11-én a Városi Galériában.

Mi lehet a válasz erre a különös kérdésre?
Nagyon régóta izgatja az embereket, hogy van-e ennek biológiai oka. Nagyon sok oldalról kutatták, hogy van-e különbség a férfi és női agyban. Igen, van különbség a felépítésükben, de ez azt is eredményezi, hogy másként érzékeljük, észleljük a világot. A színeket, a színek közötti árnyalatnyi különbségeket a nők jobban érzékelik. Jobb a hölgyeknek a szaglása, a hallása, de mindig hozzáteszem minden kutatás esetében, hogy megvan erre az ellenpélda is. Az ízeket a nők kifinomultabban érzékelik, de mégis a legjobb szakácsok a férfiak közül kerülnek ki. Fontosnak tartom azt is, hogy a sztereotípiákat lebontsuk és erősítsük: „így fogadjuk el a másikat”.
Nemcsak a biológiai háttér ennek a különbségnek az oka, hanem a szocializáció, hogyan nevelődik egy kisfiú és hogyan egy kislány. A fiúknak más képességei, készségei fejlődnek, gondoljunk csak a nagymozgásra. A térészlelés esetében az is egy izgalmas kérdés, hogy kik, hogyan vezetnek. Ezt is vissza lehet vezetni arra, hogy már gyermekkorban más játékokat játszik egy fiú, amivel a térészlelés kifinomultabb lesz majd felnőtt korában, de erre is vannak ellenpéldák. Megjennek a kommunikációs különbségek. Sokszor mondják a férfiak, hogy a nők milyen sokat beszélnek. Ugye? Ezt megkapjuk sokszor, mi nők. Ennek van egy nagyon komoly oka. A férfinak a célja a kommunikációval az, hogy az információkat átadja. A nőknél viszont van egy másik nagyon erős funkció, a kapcsolódás. Érzelmesebbek vagyunk, és ezzel tudunk kapcsolódni a másikhoz, hogy beszélgetünk. A problémamegoldás is másként zajlik. Egy férfi, amikor problémája van, leül, átgondolja, saját magában elrendezgeti a dolgokat és csöndben, egyedül rájön a probléma megoldására. A hölgyeknél sokat segít, ha kihangosítjuk magát a problémát. Ha egy hölgy beszél és kimondja, akkor jön rá a probléma megoldására. Vannak praktikáim arra, hogyan lehet közelebb kerülni a másikhoz, mitől jó egy párkapcsolat.

Ahogy hallgatlak, az jár a fejemben, hogy az elfogadás és a felismerés mennyire fontos. Hol lehet az a pont egy párkapcsolatban, amikor el tudják mondani egymásról, hogy „tudunk egy nyelvet beszélni”?
Mindig a kommunikációval kell kezdeni. Tehát, megtanuljak úgy kommunikálni, hogy egy adott konfliktusban ne a másikat bántsam, hanem a saját igényeimet fejezzem ki, arról beszéljek, hogy én mit szeretnék, ez maga az asszertív kommunikáció. Ez egy olyan alap dolog, amit én mindenkivel tanítanék akár az általános iskolától kezdve. Meg kell azt tanulni, hogy úgy fejezzem ki a saját vágyaimat és akaratomat, hogy közben nem bántom meg a másikat, de érvényesítem azokat. Ennek az az alapja, hogy nem a másikról beszélek, mit rontott el, nem minősítem a másikat, hanem arról beszélek, hogy én mit szeretnék. Volt már ilyen tapasztalatom: egy gyereket hoztak el hozzám, hogy a stressz-szintjét csökkentsük, de kiderült, a gyermeknek a stressz-szintje a szülők állandó vitája miatt magas. Nyitottak voltak a szülők és elmondtam, hogy legközelebb a gyereket ne hozzák, hanem ők jöjjenek hozzám. Egy elfogadó, békességre törekvő házaspár voltak, de valahogy ott volt a vita állandóan az életükben, de elég volt ezt az egy dolgot megtanulni, hogyan kell asszertívan kommunikálni. Csodák csodája, a gyermeket sem kellett utána kezelésre hordani, mert helyreállt a lelkivilága. A másik, amit fontosnak tartok, hogy egy-egy konfliktusban mi a fontosabb. Én győzzek vagy az a fontos, hogy szeretjük egymást. Ez azt jelenti, hogy az egomat egy picit hátrébb tolom, és a másikra figyelek. Gondoljunk bele, amikor foggal-körömmel küzdünk az igazunkért, akkor az tényleg annyira fontos vagy mennyire fog számítani az egy év múlva. Rájövünk, hogy sokszor nem is a valós dolgokért megy a harc, hanem ego harcot vívunk, hogy ki győz. Ezért az alap az, hogy a konfliktuskezelést megtanuljuk és ez a kommunikációval függ össze. Erre nagyon jó, könnyen elsajátítható technikáim vannak.

Ha valaki nem megfelelően kommunikál, illetve a problémáit nem megfelelően oldja meg a társával, akkor jöhetnek a párkapcsolati problémák? Ezek is okai lehetnek egy megromlott házasságnak, vagy amikor nem fogadják el a másikat úgy, ahogy?
Mondanék egy példát. Egy érdekes kutatás eredménye, amikor egy férfi hazamegy, akkor kevesebb kommunikációra van szüksége, hogy jól érezze magát este és már nincs szüksége arra, hogy órákat beszélgessenek este a párjukkal. A nőknek sokkal többet kell beszélni, hogy jól legyenek. A férfi nagyon sokszor csendre, nyugalomra vágyik. A feleségben ott van az a rengeteg közlési vágy. Ez a legnagyobb problémájuk a nőknek: „nem beszélget eleget velem a párom”. A férfiaknak pedig: „jaj, annyit beszél a feleségem”. Ha tudjuk, hogy a szükséglete a férjemnek jóval kevesebb, mint az enyém, akkor egyensúlyra kell törekedni. Egyébként beszélgetni kell, sőt! Vannak olyan kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a férfiak, ha magukba folytják a dolgaikat, az komoly megbetegedéshez vezet.

Van ma fenntartható párkapcsolati modell Magyarországon?
Nem is egységes modellt mondanék, hanem vannak olyan praktikák, amik, ha megjelennek egy pár életében, akkor tartósabb kapcsolatuk lesz. Azok a párok, amelyek a célokat meghatározzák, azoknak bizonyítottan jobb a kapcsolatuk. Egy fiatal párnál adódnak a célok: összeházasodjunk, gyermeket neveljünk, a lakás, az autó… megvannak a közös célok akár kimondatlanul. Amikor a gyerekek kirepülnek, akkor ott marad a házaspár és, ha nincsenek célok, akkor nagyon sok konfliktus előjöhet. Legyenek célkitűzések, amikor este a házaspár leül és megbeszélik, hogy melyek lesznek a közös céljaink. Nem kellenek óriási dolgok. Tavasszal a kertet rendbe szeretnénk tenni, a lakáson mit újítunk, merre szeretnénk elmenni kirándulni, akarunk-e sportolni.

Mindig kellenek célok.
Igen, és a célok egy irányba nézzenek. Ebbe még az is belefér, ha kimondják, hogy most a következő fél évben a másik szakmai céljáért dolgoznak mind a ketten. Az is fontos, hogy legyen „csak ketten idő”. Azoknak a pároknak szoktam javasolni, ahol a gyerek még pici, mert el szokták felejteni, hogy kell „mi idő”. Amikor ott van a gyerek, akkor a nő az anya szerepben van és nem a feleség szerepben. Ahhoz, hogy újra feleség szerepben legyen, kell, hogy kettesben legyenek a férjjel. A beszédben is megmutatkozik, hogy a páromat most anyának, apának szólítom, vagy pedig a keresztnevén. Azt szoktam mondani a fiataloknak, hogy amikor a gyermek megtanulta azt, hogy anya-apa és már így szólítja a szülőket, akkor ők kezdjék el újra egymást a keresztnevükön szólítani.

Írtál egy könyvet „Nagyító alatt – gondolataid, szokásaid, tudatosságod” címmel. Nem véletlenül választhattad ezt a három szót. A tudatosság lesz a jövő a kapcsolatban, ellentétben a szokásokkal és a gondolatok felerősödnek?
Amikor rájövünk arra, hogy az életünket nem feltétlen a körülmények határozzák meg, hanem az, hogy én hogyan értékelem a dolgokat. Nem mindegy, hogy milyen gondolatokat kapcsolok ugyanazokhoz az eseményekhez, aszerint lesz harmonikus vagy kevésbé harmonikus az életem, és, hogyan értelmezem a dolgaimat, az eseményeket, mi az, aminek nagyobb jelentőséget tulajdonítok. Az, hogy milyen gondolatokkal élek, nagyon meghatározza az életemet. A szokásokra azért szeretném felhívni a figyelmet, mert régebben meghatározták azt, hogyan élünk. Sokszor elfelejtjük felülvizsgálni, hogy megyek a szokások után, de ha megállnék este és átgondolnám, hogy ma miket csináltam, és mi volt ebből, amit a szokás miatt csináltam, és mernék-e eltérni a szokástól az öröm miatt. Ehhez kapcsolódik a tudatosság. Valóban ez lenne a jövő, hogy tudatosan éljük meg az életünket, ezt köthetem a párkapcsolathoz is. Akarok-e mindig a párkapcsolatommal foglalkozni? A magyar népmesék is azt sugallják, hogy összeházasodtak és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Még onnan kezdődik a neheze, nagyon sokat kell tenni a házasságért. Volt egy mondat, amit régen hallottam: „az már nagy baj, ha dolgozni kell egy házasságért”. Ez a mondat nagy hiba. Minden házasságért tenni kell. Vigyáznunk kell a kapcsolatainkra.

Azon a bizonyos nyírbátori előadás végén volt egy gyakorlati rész is. A kérdések között szerepelt ez is: a „szeretetnyelv” öt eleméből kinek mi a sorrendje? Elismerő szavak, minőségi idő, ajándékok, cselekvés-szívességek, testi érintés. Miért fontos ez és mit jelent?
A szeretetnyelv azt jelenti, miből érzem én, hogy szeretnek, és én hogyan fejezem ki a másik iránt, hogy szeretem. Van, aki abból érzi, hogy szeretik, ha ajándékot kap. Van, akinek az idő fontos, akkor szeretik igazán, ha időt töltenek vele. Van, akinek az érintés, az ölelés, ha valaki, olyan családban nőtt fel, hogy sokszor ölelgették a szülei, akkor neki fontos lesz az érintés. Van, akinek a szavak, és akkor érzi, hogy szeretik, ha kimondják. Van, aki a cselekedetekből érzi, lehet, nem mondja, nem ölelgeti a másikat, de megfőzi a kávét, elkészíti a szendvicset, kinyitja előtte a kaput. Fontos, hogy tudjuk, melyik az én legfontosabb szeretetnyelvem, mert ezen elcsúszhat házasság. Az egyik folyamatosan jelzi a másiknak, azzal hogy körbe ugrálja, segít neki, de közben nem mondja ki. Ha olyan hölgynek nem mondja ki, aki folyamatosan ezt hallotta a szüleitől, hogy „nagyon szeretünk, fontos vagy nekünk”, akkor azt is érezheti, nem szereti eléggé őt a párja. Tudni kell, hogy nemcsak a páromat, hanem a gyerekeimet is hogy szeressem, mert ők viszik tovább a szülők szeretetnyelvét, de az sem mindegy, hogy melyik szülőnek a szeretetnyelvét. Érdemes elgondolkozni, hogy aki számomra fontos, miből érzi, hogy én szeretem.

Polyák Dézi