„Nyírség partján van egy város én is laktam benne. Százszor volt ott a szívemnek kacagó jó kedve. De sok álmot, sok örömöt suttogott. Az 1-es iskolakert bólingató fája” – mondta a saját maga által átköltött nóta szövegét Sári Erzsike, és bizony, közben a könny is kicsordult a szeméből. Az a Nyírbátorból elszármazott, aki jelenleg Nyíregyházán él, de Budapesten is rendel orvosként. Sőt, minden hétvégén ellátogat Nyírbátorba a fürdőre. Merthogy ő Nyírbátort szeretné ezzel támogatni.
Nos, ez csak egy élmény azokból a beszélgetésekből, amelyeket folytattam augusztus 19-én, az Elszármazottak találkozóján a városközpontban azokkal a már rég nem helyi lakosokkal, akik emiatt, a különleges nap miatt tértek vissza újra Nyírbátorba. Volt közöttük a közelben élő, volt, aki Szolnokról, Paksról vagy a Dunántúlról utazott el a szeretett városába.

A szombat délelőtti hivatalos megnyitót követően Három torony túra várt az érdeklődőkre, így felmászhattak a hivatal tűztornyába, megcsodálhatták a várost a református templom tetőszerkezetéről és hazánk legnagyobb, egyben legrégibb fa harangtornyából. Sokan most juthattak el, illetve fel először ezekre a helyekre. Mondhatom, leérve óriási örömmel számoltak be a szép látványról és egy régi vágyuk teljesüléséről.

A nap folyamán lehetőségük volt az egykori nyírbátoriaknak a volt iskoláikba bemenni, megtekinteni a megújult épületeket s közben nosztalgiázni. Nevezhetjük az egyik legjobb programnak a városnéző kirándulást, mert a még gyakran Nyírbátorba járóknak is tudtak újat mondani és mutatni az idegenvezetői szerepbe bújt városvezetők. Az útvonal során láthatták a város műemléki helyeit, az ipari parkot, a lakótelepeket, néhány iskolát, a sétányt, a fürdőt, a Papok rétjét – köztük több fejlesztés alatt álló területet.
A magukat „Bónis csapatnak” nevezetteknek a leginkább az ipari park tetszett. „Olyan szépen felépült Nyírbátor, az ipari park területe az hatalmas, nagyon gyönyörű” – mondta Kepics Györgyné Lovász Ibolya. Györfi Beáta szerint is döbbenetes volt az ipari parkot látni és hallani az információkat, hogy hányan járnak dolgozni Nyírbátorba. Igen, az a Györfi Beáta, akinek a testvéréről, Györfi Tiborról nevezték el az asztalitenisz edzőközpontot. „Legendásan jó kézilabda csapatunk volt, szőke Kati néni volt az edzőnk” – elevenítette fel gimnazista éveit Beáta, aki jelenleg Gödöllőn él.

Ezen a napon nyitották meg a város elmúlt 50 évének változásait bemutató fotókiállítást, amelyet a Szabadság téri járdákon lévő tárlókban lehet megnézni.

Az esti program is stílusosan illet a rendezvényhez, hiszen nyírbátori zenészek koncertje zárta a napot. A Bátori Korzóként hirdetett esten Kiss Jancsi és zenésztársai, valamint Dorogi László hangja és muzsikája jelenthetett múltidézést, egyben büszkeséget a város zenei életére vonatkozóan. A találkozó jelentőségét a Nyírbátorból elszármazottak élménybeszámolói visszaigazolták, hisz már most várják a következőt. S, amikor megkérdeztem többektől, hogy ezután most itthonról hazamennek, akkor nevetve felelték, hogy tulajdonképpen igen.

Polyák Dézi