Már tradicionálisnak számít lassan a Bátori Lovas Napok.  Egyszerre verseny, seregszemle, bemutató, találkahely és persze jó program is. Persze leginkább a lovas sport szerelmeseinek, de valljuk be egy-egy látványos díjugratás, vagy a néha elképesztően hajmeresztő fogathajtás hamar a sportág vad híveivé szólít bárkit, aki kicsit is nyitott szívvel figyeli az eseményeket. 

Nyírbátorban ideális helyszínt választottak a Fedeles Lovarda helyszínének. A szinte érintetlen erdei környezet egyébként is gyorsan kiragadja az embert a hétköznapi civilizációs nyűgök sűrűjéből. Itt bizony könnyű elképzelni az egykori nomád magyarok életét, még akkor is, ha ma már sok legendáról tudjuk, hogy csupán kitaláció. Ám de azért egy ilyen helyszínen szívesen képzeljük bele magunkat a lóháton vágtató, akár még hátrafelé is kiválóan nyilazó szilaj magyarok helyébe. Nem mondom, hogy akár még lóra is pattanna az ember (fia-lánya), de titokban azért bizony eszünkbe juthat ez a lehetőség is. 4 lábbal több, fél emelet plusz magasság, legalábbis tágabb perspektívát, s több botlási lehetőséget kínál, a bukás csupán csekély esélyével csak. Bizony pedig a tágabb perspektíva néha nagy hiánycikk.

Na szóval szép környezet, szabadon száló lélek, lószag,  istállószag, időnként nyerítő lovak, ligetes versenypálya és hátul a melegítő pálya. Rendezvény idején padok, sátrak, törökméz, gumicukor, Sör, bor pálinka, lángos és zene. A szokásos kellékek, hogy azért tudjuk: ló ide, fogat oda, a teljességhez bizony a régi, jól bevált kellékek is szűkségeltetnek, hogy a "nagyérdemű" annak is érezze magát. Mert a pályán ugyan lehet fantasztikus a produkció, a néző jobb szeret árnyékban, tele pohárral dícsérni és tapsolni. Nyírbátorban minden, de tényleg minden adott volt ezen a hétvégén. Jó pálya, lelkes és korrekt szervezők és rendezők, jó versenyprogram, és rengeteg, a lovas sporttal örökre barátságot kötő kisebb-nagyobb gyerek.  Nagyon már nem is kell több. Hiszen eleve az volt a cél, hogy ezt az ősi, sokak szerint tradicionális magyar sportot minél több gyerekkel megismertessék és megszerettessék. Sikerült. Gyerekek elhitték, hogy mindez értük van. Sokan jöttek, sokan maradtak. Sokan akár ki is költöznének. Sokan megmutatták magukat, tették büszkévé szüleiket, oktatóikat. Sokan változnak meg. Észrevétlenül lesznek mások, mint mi. Sokan kötnek örök barátságot természettel, környezettel és sokan, sokkal jobban vigyáznak majd rá, mint mi, akik persze erről papolunk nap, mint nap. S ez kell, hogy élhetőbb legyen a világunk.Ugye  nem is gondolnánk, hogy egy lovarda gondolata milyen messze vihet.