Nem csak a világ gyorsult fel, hanem az idő is mintha egyre rövidebb lenne. Legalábbis ez tűnik ki, ha azt nézzük, hogy a mai szülők a rohanó életmód mellett egyre kevesebb időt töltenek a gyerekeikkel. Ezért aztán nem is meglepő, hogy a "nagára hagyott" gyerekek látványosan több időt töltenek a képernyők előtt. Ebből pedig egyenes a következmény, hogy a valóság is virtuálissá válik. Szintén ebből következik, hogy a társas együttlét pedig idegenné, de minimum meglepetéseket okozó helyzetté bonyolódik. Az így talajt vesztett gyermekek roppant bizonytalanul bolyonganak a való világban, s a rengeteg szokatlan inger és megrázködtatás gyorsan "mássá", nagyon mássá teszi ezeket a "kisemebereket" És ők egyre többen és többen vannak. természetesen tudjuk a legegyeszerübb megoldást, ami persze tényleg időt és nagyfokú lemondást, koncentráltságot és a talán nehezen megemészthető felelősséget is igényel, de sokszor csak igényelne a szülőktől. Nem könnyű a helyzet. Pláne nem, ha a fiatal szülő maga is hasonló környezetben nőtt fel, hasonló problémákkal egyensúlyoz a vilkágban. Ha otthon nincs megoldás, akkor jön a képbe a Pedagógiai Szakszolgálat. Ez az intézmény ma már az idegrendszer utjainak számos kereszteződésénél képes irányt mutatni, s megtanítani a biztonságos közlekedés képességét. A Pedagógiai Szakszolgáélet Nyírbátorban ezekben a napokban ünnepelte az alapításának 40. évfordulóját.