Ma Magyarországon , szinte végletesen szakad, de inkább szakadt szét a társadalom. Itt és most csak anyagi leszakadásról beszéljünk. Milliós, vagy másfél milliós nagyságrendben adják meg azok számát,akik bőven a szegénységi küszöb alatti jövedelemből élnek. Ebben a körben többszázezer lehet a gyerekek száma is.  Felnőttet talán lehetne hibáztatni, hogy önmaga is tehetne, vagy tehetett volna többet, hogy sorsa másként alakuljon, de valljuk be, hogy ez azért nem teljes kibontása az igazságnak. Az ma már egyre világosabban látható, önerőből nincs valós kitörési lehetőség a szegénységi, iskolázatlansági, szellemi nyomorból. Ez csak társadalmi elhatározásból, eltökéltségből, összefogással, türelemmel és rengeteg pénz és szellemi tőke felhasználásával történhet meg.

Az ebben a körben említett felnőttek is nagyon fontosak, de különösen fontos, hogy mi lesz az ebbe a közegbe, sorba született gyererek jövője. Aki - a gyerek - a legkevésbé tehet arról, hogy az ország melyik szegletében, melyik családjába született. Talán szintiszta mázli, esetleg pech, hogy fent, vagy lent. Örökre? Nem lenne jó.

Karácsony közeledtével még élesebben rajzolódnak ki ezek törésvonalak. Szerencsére még nem kell frontvonalakról beszélnünk, de ki tudja meddig. Na szóval Karácsony majdnem mindenkiben megtalálja a mélyben lappangó jót, a szolidáris érzést, a segítő szándékot. Van akiben ezt, s van aki, mert úgy illik-bedobja a közösbe a pár ezrest, akár még milliót is. Hát hiszen tudjuk, milyen kínos elmenni a bevásárló központokban elénk lépő, adományokat gyüjtő szervezetek  hölgyei mellett, hogy legalább egy liter olajat, kg cukrot, stb. ne tegyünk bevásárlókocsijukba.  Egy évig a lelkiismeret letudva, pár száz helyen pedig néhány napig olyan mintha minden majdnem normális lenne. Pedig dehogy.

Nos a nyírbátori szocialisták másfél évtizede kezdték el a 6-os számú országgyűlési választókerületben felkutatni azon rászoruló gyerekeket, akiknél a legnagyobb a szűkség.  A karácsonyi ünnepek előtti napokban egy kedves műsorral körítve ,egyszerre bőven több, mint száz gyereket ajándékoznak meg. Az utóbbi, a tavalyi évben a műsort is elintézte a járvány, s nem lesz ez másképp idén sem. Ámde változatlan, vagy talán még több a rászoruló gyerekek száma. Idén közel 150 gyerek jelentkezett valamilyen formában. Sőt elmondták, leírták a várt ajándékot. S idén, akárcsak már bő fél évtizede szintén segít a budapesti II. kerületi polgárok sokasága. Ők, akik örökbe fogadnak egy ajándékot, akik majd a szabolcsi kistelepülés szikár szobájába csalnak melegséget, s varázsolnak mosolyt, örömöt a szemekbe. S ez jó. Mert, egyszer, talán, a tehetős budai polgár is kíváncsi lesz arra, akit megajándékozott. S talán majd az is eszébe jut, hogy ettől többet, lényegesen többet is tehetne. S majd eljöhetne az az idő, amikor nem lelkiismeret nyugtatóként adjuk az adományt, hanem pusztán barátságból, figyelemből, kedvességből...ja, nem holnap.