Az idei ünnepek a járvány miatt a megszokottól eltérőek lesznek. Milyen az emberek viszonyulása ehhez? Mit mond a pszichológus? Hamza Henriett tanácsadó szakpszichológussal, integratív gyermekterapeutával készített interjút Polyák Dézi.
Csendesebb lesz a karácsony. Tulajdonképpen a szeretteink és saját magunk egészsége miatt is javasolt, ha nem rendezünk nagy családi összejövetelt. A jelenlegi helyzettel mit lehet kezdeni?
Én abban hiszek, hogy az életünk történéseit, eseményeit mindig meg kell élni. Ne a túlélésre törekedjünk, hanem mindenképpen keressük meg azokat a kapaszkodókat, amelyek átsegítenek bennünket az Ünnep- megszokottól eltérő módon történő- megélésében. Abban hiszek, hogy a test és a lélek különleges egységének, a finom egymásra hangolódásának megteremtése mindig az egyén „feladata”. Egyik sincs jól a másik nélkül. Ezért nem hiszek abban, hogy kizárólag az segít, ha egyedül, vagy akár a társunkkal bezárkózva töltjük az ünnepeket. De azt szeretném hangsúlyozni én is, hogy ha találkozunk a szüleinkkel, testvérünkkel, tartsuk be azokat az általános egészségügyi javaslatokat, amelyeket már bizonyára jól ismerünk. Ha a nagycsaláddal nem is tudunk személyesen közösen ünnepelni, használjuk azokat az online felületeket, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Lássuk meg azt az ünnepből, amit adni tud most ebben a rendhagyó időszakban. Semmiképpen ne azt tartsuk szem előtt, hogy mitől kedvezőtlen, mitől rossz, mitől olyan „nem is igazi” ez, hanem keressünk olyan pozitív pillanatokat, amelyek felejthetetlenné teszik számunkra. Hiszen közös élményeket, közös pillanatokat nemcsak személyesen adhatunk. Egy unoka éneklése a nagymama számára, az unokatestvérek jókívánságai egymásnak a digitális világ lehetőségeivel élve igen is tudnak csodálatos érzéseket kelteni. Így a lelkünk kap mindabból, amire vágyódik. Ha tudunk elfogadó módon viszonyulni a helyzethez, amiben élünk, akkor képesek vagyunk megteremteni magunk és a szeretteink számára egy olyan ünnepi időszakot, olyan Karácsonyt, ami - bár elérő az eddigiektől, a megszokottól -, mégis bensőséges és sokat adó.
Minden családnak saját hagyománya van. Tud most ugyanúgy ünnepelni vagy, ha nem, hogyan rendezi át a szokásokat?
Ebben az évben mi sem a megszokott módon ünnepelünk. Ez csupán annyit jelent, hogy nem a nagy, hanem a „kiscsalád” tagjaival fogunk találkozni. Azokkal, akikkel az életünkben a mindennapok során is találkozunk. Vigyázunk egymásra, de a lelkünknek a megengedett kereteken belül megadjuk mindazt, amire szüksége van. Mint már említettem, a test és lélek egymásra hangolódását elengedhetetlennek tartom. Éppen ezért csak úgy fogjuk az Ünnepet is megélni, ahogy azt a leginkább egyensúlyt teremtőnek tartjuk minden szempontból. Véleményem szerint tegyen mindenki olyan módon a legjobb belátása szerint, amivel a későbbiekben a saját lelkiismeretével békében tud lenni. Hiszem, hogy képesek az emberek felelősségteljesen cselekedni.
Mit javasol az embereknek a pszichológus ezekre a nehéz napokra?
Elsősorban türelmet saját magunk és embertársaink felé is. Töltsük meg a napjainkat csupa olyan teendővel, történéssel, eseménnyel, ami örömet okoz számunkra. Engedjük meg magunknak, hogy a gondolataink a pozitivitás irányába terelődjenek. Lássuk magunk előtt azt a jövőbeni időszakot, amikor az életünk ebből a kerékvágásból egy olyanba billen, amiben már nincsenek jelen a vírus okozta szorongásaink, félelmeink, aggályaink. Szándékosan nem mondom, hogy azt lássuk, ahogy a régi, megszokott kerékvágásba billen vissza minden. Mert abban hiszek, hogy a kilenc hónapja tartó élethelyzet mindenkiben hozott olyan pozitív változást, változtatást, amit a későbbiek folyamán beépít a mindennapjaiba. És most ahogy beszélgetünk, fedezem fel, hogy milyen kifejező ez szimbolikus szinten. „Kilenc hónap, egy új élet.”
Ha már ez így alakult, ragadjuk meg ennek a segítő, védelmező vonalát. Kilenc hónapnyi idő, kilenc hónapnyi várakozás….valamire, amire egészen biztosan a vágyunk. Hogy aztán egy újabb, magasabb fejlettségi szinten állhassunk a 2021-es év kapujában. Tehát, hogy a kérdést is megválaszoljam, azt javaslom ezekre a nehéz napokra az embereknek, hogy higgyenek a saját erejükben, higgyenek magukban. Hogy képesek megteremteni a saját belső egyensúlyukat, ha hisznek abban, hogy a saját életük apró rezdülésének irányítása az ő kezükben van.
Szeretteink elvesztése még nehezebbé teszi a decemberi napokat. Mivel lehet a fájdalmat feldolgozni?
Személy szerint azt gondolom, hogy a szeretteink elvesztésének megélése soha nem könnyű. A halálhoz való viszonyulásunk meghatározza a gyászmunkánk milyenségét. „Amíg minden el nem múlik nélküle egyszer”- szoktuk mondani, addig sokkal nehezebb. Aztán az idő múlásával megtanuljuk az életünket nélkülük szervezni és tesszük a dolgunk. És bár a szívünkben örökké őrizzük őket, a hiányuk okozta fájdalmat körbe szövi az élet. Én azt szoktam javasolni, hogy beszélgessünk róluk, idézzünk fel minél több közös emléket. Bátran nézegessük a fényképeinket, nézzük a közös felvételeket. És engedjük bele a lelkünket abba a létbe, ami él bennünk belőlük. Szerintem ilyenkor az is segít, ha olyan recept szerint készítjük az ünnepi menü bizonyos ételeit, ahogy elhunyt szerettünk készítette, vagy, ahogy ő szerette. Ha vannak olyan családi szokások, amelyeket tőle, miatta, általa őrzünk, akkor ezeket erősítsük. Így emlékezve, vélhetően nem a szomorúság és a fájdalom érzése lesz előtérben, hanem az elfogadás, a békesség, megbékélés érzése. Segítsük magunkat azzal, hogy merünk emlékezni.
Adventi koszorú Nyírbátor főterén
Az egyedülállók, idősek illetve a gyermeküket egyedül nevelők esetében ez biztosan még nehezebb. Nekik mit tanácsol?
Én nagyon sokat hangsúlyozom a tudatosság jelentőségét az életben. Abban hiszek, hogy az van, amit magamnak teremtek. Gondolataimban, érzéseimben mindenképpen. Hiszem, hogy mindenki körül vannak olyan emberek, akik törődnek vagy törődnének vele. (Ez nem feltétlenül jelent mindenki életében családtagot.) A kapcsolataink alakításában mi magunk vagyunk a főszereplők. Egy jó kolléga, egy jó szomszédasszony mindig van a környezetünkben. A jóbarát pedig igazi kincs. Tény, hogy az emberi kapcsolataink ápolása az év minden napján „feladatunk”. És ha ezzel rendben vagyunk, akkor az ünnepek idején is –vagy ilyen, vagy olyan, valamilyen formában - de velünk lesznek.
A városban nagyon jól működik a családsegítés, jól kiépített az időseket segítő rendszerük. Bíztatom azokat az embereket, akiktől távol van a családjuk és nem tudnak találkozni, hogy keressék fel a Városi Szociális Szolgálatot, egészen biztosan találnak olyan lehetőséget, ami még plusz segítség lehet.
A nagyszülőkre különösen figyelnünk és vigyáznunk kell. Mikor döntünk jól?
Ha ezzel azt kérdezi tőlem, hogy találkozzunk-e velük Karácsonykor vagy sem, akkor erre a kérdésre én nem tudok és nem is akarok önnek olyan választ adni, ami megmondja a „tutit”. Mert, ahogy a beszélgetésünk elején is mondtam, mindenki a saját lelkiismerete szerint döntse el, hogy mivel segít vagy árt többet a szeretteinek. Ha az idősebb szeretteink egészségügyi problémákkal küzdenek, betegek, akkor én biztosan óvatos lennék. És a korábban említett digitális úton tartanék velük az ünnepi napokon is. De azt nagyon szeretném hangsúlyozni és meg is teszem, hogy a nagyszülőkkel mindenképpen beszélgessünk a döntésünkről, hogy a személyes távolmaradás esetén ne azt érezzék, hogy mellőzzük őket. Mindenképpen a törődő, felelősségteljes viszonyulásunkat éljék meg. Amennyiben a mindennapi életünk részei és egészségesek, nem gondolom, hogy feltétlenül távol kell tőlük maradnunk. De a felelősségteljes magatartás semmiképpen nem nélkülözhető. Hiszen még sok éven át szeretnénk velük együtt megélni minden hétköznapot, családi és egyéb ünnepet.
Mivel lehet mégis az ünnepek alatt hasznosan eltölteni az időt?
Ó, ez tényleg nagyon sokféle módon történhet. Szerintem ez teljes mértékben az emberek egyéni érdeklődésétől függ. Ami számomra ezekben a napokban kincset érő, az az, hogy együtt van a család. A mindennapi rutintól el lehet távolodni és szabad az időbeosztásunk. Mi nagyon szeretjük a közös családi társasjátékozást, kártyázást. Ilyenkor van idő és energia olyan dolgokra is, amire a hétköznapokban kevésbé. Ha az időjárás engedi, menjünk a szabadba. A közös séták élménye szerintem nagyon sokat ad a léleknek. Na persze a testről se feledkezzünk meg. Nyírbátorban gyönyörű a belváros, a sétány. A fények hangulata ilyenkor varázslatos.
Szóval, szerintem minden hasznos, amit örömmel teszünk. Olvassunk, játszunk, mozogjunk, legyünk kreatívak, beszélgessünk nagyokat, nevessünk sokat és éljünk meg úgy igazán minden pillanatot a családunk körében.
Ünnepi hangulatban a Szabadság tér
Miből szerezhetnek pozitív erőt?
Mindenből, ami örömet okoz. Amit tudunk felszabadultan tenni. Ami előhozza akár a gyermeki én-részünket, ami olyan érzéseket ad, amelyeket újra és újra szeretnénk átélni.
Adjon nekünk erőt és hitet a következő vers, amelyet egy - jelenleg nem Magyarországon élő – barátnőmtől kaptam kölcsön. Mert most, ezekben a hónapokban értékelődött fel igazán az emberi kapcsolataink jelentősége, az emberi kapcsolataink el- és felcserélhetetlensége.
Szilágyi Domokos: Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Áldott, békés, szeretetteljes mindennapokat kívánok a kedves Olvasónak!
