A múzeumok a helyi identitás megőrzésének felelősei

A múzeumi világnap ünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában tartott XI. konferenciáján határozták el. Első alkalommal 1978. május 18-án tartották meg. Azóta már több mint száz ország közel 30000 múzeuma vesz részt a minden év május 18-án tartott eseményben.

2020-ban a múzeumi világnap egy olyan időszak része, amikor még valamennyi közművelődési intézmény zárva van a látogatók előtt. Magyarországon mindenképpen, így Nyírbátorban is. De ez a világnap kicsit ráirányítja a figyelmet a múzeumokra, a múzeumok feladataira, lehetőségeire és a világnap üzenetére. A téma kapcsán Dr. Báthori Gábor, múzeumigazgató volt a Bátor Televízió vendége.

Május 18. – A múzeumok világnapja

• Ezzel a világnappal az volt az eredeti szándék, hogy a 19. század elején, amikor elsőként elkezdtek a birodalmak, nagyhatalmak arra törekedni, hogy összeállítsanak olyan gyűjteményeket (British Museum, Louvre, stb.), amelyekkel civilizációkat, kultúrákat tudnak bemutatni. Itt nemcsak a távolabbi, hanem a helyi kultúrára, identitásra is gondolni kell, amely egy országra vagy akár egy kisebb régióra vonatkozik. Magyarország élen járt ebben a folyamatban, nálunk 1802 az a dátum, amely ebből a szempontból fontos. Ahogy a nemzetállamok felálltak a 19. századi Európában, és ahogy egyre inkább beindult az idegenforgalom, a turizmus, a múzeumok lettek azok az ablakok, amelyek az adott országba érkezőknek elsőként bemutatták az első benyomásokat. Onnantól kezdve pedig tudással, ismeretekkel felszerszámozva lehetett az egyes országokat, régiókat részletesebben megismerni. Ez valamikor így kezdődött és ezt nem csorbította a modern kor sem. Sőt, a különböző technikai lehetőségekkel még inkább előtérbe került, és nem avult el, nem kopott el ez a kezdeményezés és valóban világméretűvé nőtte ki magát. Természetesen a múzeumoknak is van világszervezete, ahol a tagok egyeztetnek, találkoznak és olykor hatalmas méretű kiállításokat mozgatnak meg. És valahol ebben mi is, mint kicsik benne vagyunk.

Időtlenség a múzeumokban

• A múlt, a jelen és a jövő – ez az idő alapvető hármas egysége. Ha eljátszogatunk a szavakkal, hogy a jövő tegnapja, a jelen a múlt, akkor látszik, hogy ez a három elválaszthatatlan. Tehát amit most beszélgetünk, az már a múlt. Nos, a múzeumok ezt a fajta időtlenséget, kortalanságot akarják érzékeltetni. Természetesen korszakokhoz, tájakhoz, településekhez fűződő tárgyakkal szemléltetik ezt az időtlen folyamatot. Ezért van a múzeumban nyugalom, az a „megállt az idő” érzés, pedig nem erről van szó. Ha hozzánk bejönnek a látogatók, a csoportok, és elkezdődik a vezetés, megy a beszélgetés, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem állt meg az idő. Olyankor nemcsak az 500 éves stallumról esik szó - persze egyértelműen megállunk ott is – de el tudunk jutni a mához és a jövőhöz is.

„A helyi kötődést saját településünkhöz, meg kell tanítani!”

• Maradva a stallum példájánál: sikerült felújítani a stallumot 2015-2017 között, és olyan modern technikai eszközöket használtak a vizsgálat során, ami a jövőbe mutat. Olyan értelemben, hogy az egészségügyben megszokott CT illetve MRI vizsgálatok a tárgyaknál is alkalmazhatóak. Így a régi kiállítási darabokról új ínformációkat, modern ismereteket is megtudhatunk. Pl. hogy annak idején azt a fát melyik erdőből vágták ki, vagy, hogy hány évig száradt. Így már megvan a múlt és a jövő egy ilyen kultikus tárgy vonatozásában is. Itt emelném ki újra az idő múlásának vonatkozásában, hogy nagyon fontos a helyi identitások megőrzése. Akármilyen világot is élünk most, vagy majd fogunk élni 20-30 év múlva, ez akkor is fontos lesz. Mert ha valakit valahol megkérdeznek, hogy „Te honnan jöttél?”, akkor azzal fogja kezdeni a választ, hogy Nyírbátorból, a Nyírségből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, Magyarországról, Közép-Kelet Európából, Európából, az Európai Unióból. Ez a fokozat működik, és ezért a múzeumoknak a helyi közösségek számára kiemelt fontosságú a küldetése, a jelenléte, hogy ez a fajta kötődés érezhető, gerjeszthető és fenntartható legyen. Így a múzeumok által kínált színterek, előadások, programok erre egyértelműen alkalmasak. Nyírbátor esetében ez az időtlenség, a helyi identitás fenntartása még külön azért is fontos, mert a korfák változnak, fiatalabb generációk jönnek be. Az idősek már tudják, mi az a kötődés, mi az a helyi identitás, amit át kell adni, és erre mindenki kíváncsi. Ezt a helyi kötődést a saját településünkhöz, meg kell tanítani. Mi a helyi iskolákkal tudatosan alakítottunk ki már sok-sok éve szoros kapcsolatot, hisz a múzeumpedagógia egy óriási lehetőség ahhoz, hogy elérhessük az általános és középiskolás diákokat. Azt kell, mondjam, igénylik is ezeket a speciális órákat. És jó érzés Báthori István múzeumosnak lenni, mert látjuk, hogy hány órában vagyunk jelen. A felnőttekkel más a helyzet. Nyírbátor társadalma átalakulóban van. Itt folyamatos változások vannak korösszetétel tekintetében, zajlanak a beköltözések. A felnőtteknek is fel kell fedezniük azokat a lehetőségeket, amelyeket a művelődésben és bármiben ez a település nyújthat. Ez időbe telik – emelte ki Báthori Gábor.

Megnőnek a múzeum terei a felújított épületben

• Itt Nyírbátorban nyilván a Báthoryakhoz kapcsolódó nagyobb évfordulók vannak kiemelve, mint komolyabb alkalmak. Itt szeretném hozzátenni, hogy a múzeum jelenlegi állapotában nem alkalmas nagy közönség fogadására, akármennyire is patinás épület. Nincsenek nagy tereink, ahol akár több száz főre is szervezhetnénk konferenciákat vagy találkozókat. Mi örülünk az 50-80 főnek is, és ennek a létszámnak a kiállítások tökéletesen megfelelnek. Más lesz a helyzet, amikor megtörténik majd a múzeum felújítása, hisz később lesznek olyan terek, ahol akár 100-150 embert is le tudunk majd ültetetni. Fontosak ezek a múzeumi programok, a múzeumi találkozások az intézmény funkciójából adódóan is a műtárgyak, az örökségek között. Éppen ezért vezettük be már kilenc éve az őszi és tavaszi beszélgetéseket, ahol egy-egy ciklusban 4-4 előadás várja a látogatókat (400-450 fő). Ezeken az alkalmakon az előadások témáján túl is tudunk beszélgetni. Megemlékezünk az egyes évfordulókról, és érintjük az aktualitásokat is, amelyek napjainkban foglalkoztatják az embereket.

Most fel lehet fedezni a helyi kínálatot

• Ez a mostani időszak nem tette lehetővé, hogy a múzeumi világnapot a szokásos módon ünnepelhessük meg, de talán lehetőséget teremt arra, és rászokatja az itt élőket arra, hogy a helyi kínálatokat is alaposabban felfedezzék, és akár csodálkozzanak rá. Ebben az életszakaszban most mindenki meg akarja mutatni, hogy él. Mi is élünk. Nekünk is van élő web-felületünk, ahol magunkat kínáljuk, most épp kvízjátékokat hirdettünk meg gyerekeknek és felnőtteknek, rajzpályázatot indítottunk egy érdekes tárgyról, stb. A májusi világnap után a legközelebbi kiemelt esemény számunkra a múzeumok éjszakája június végén, amikor szintén több száz ember fordul meg. Sokan ott maradnak a tárlatvezetésre is, amikor bejárjuk a múzeumot a pincétől a padlásig. És látjuk, hogy ez működik, híre megy, és ennek hatására mások is eljönnek. Viszont ezen a területen is borzasztó nagy a kínálat, és mi csak egy vagyunk. Épp ezért itt kell azt az ingerküszöböt megtalálni, és olyan érdekes dolgokat felvillantani, amely további látogatókat vonz be hozzánk – zárta gondolatait a Báthori István Múzeum igazgatója.

Erdei-Nagy Ibolya